Olvasom a hívői oldalakon, mekkora nézet béli különbségek léteznek, ki és miként, hogyan képzeli....

Kell legyen mézesmadzag, (vagy légypapír?)!

És özv. Lakinger Béláné, elhiszi, ami ment a mítoszban az Istennel egyidős (?) fiának (?) egyszer (?) az neki is menni fog, mert gyakran koptatja a templom padját, és issza az esperes, plébános, v. bárki szavát, aki a szószékről hinti azt, amiről fogalma sem lehetne.

Ahány hívő, annyi ELKÉPZELÉS!

De minden irodalmi mű esetében fenn áll az, hogy "mire gondolt a költő?", ami alól egy ókori irodalmi alkotás miért is lenne kivétel?

Persze van az a szint, ahol a vallási hit, akár még pozitív is lehet.

Ám azt nem tenném nagyon magasra, még ha tanult és képzett elmék is hatása alá kerülhetnek.

/mint ahogy egy professzor is bedőlhet, mondjuk egy 8 osztályt végzett csalónak...