Nézd, ha már fura és nehéz falat zenék, most nemrég hallgattam meg többedjére a Laughing Stock-ot. És (még mindig) nagyon nem értem, mi is akarna az lenni, de ez most mindegy, a lényeg az, hogy ahhoz képest ez a lemez maga a populáris slágergyűjteményes mennyország (bár lehet, hogy tök hülyeség ez a málna-banán összehasonlítás). Kétszer ment le, nekem ez egyelőre túlontúl jazzes, és igen, a keménység túlnyomórésze tovaszállt, szóval egyelőre nem fogott meg annyira. Dehát ez nem is a könnyű befogadhatóságra megy rá, az első lemezhez is kell még néhány évtized, legalábbis nekem. És azért fasza progos dolgok vannak, még pikula is előkerül, szóval biztosan tekergetem még oda-vissza.