Kezdjük ott, hogy egy írásos fórumfelület, arc nélkül, személyes ismeretség nélkül, metakommunikáció nélkül eleve alkalmatlan ilyen szinten személyeskedő viták, eltérő nézőpontok rendezésére. Azért pár dologra reagálok, még akkor is, ha finoman szólva nem azon a szinten lett megfogalmazva, ahogy nekem szokásom emberekkel beszélgetni.

 

@csicsau:

"Te tényleg ennyire sekélyesen gondolkodsz, h egy fórumos minuszolásnak tulajdonitasz komoly jelentőséget? Vagy csak bele akartál rúgni itt valakibe? Vártad az alkalmat? :)"

 

Húsz éve járok a fórumba, nem kenyerem mások rugdosása. Az utóbbi időben én azt látom, hogy inkább itt vannak olyanok, akik rugdosnak másokat. Nagy jelentősége nyilván nincs a mínuszoknak, de valamivel csak kiérdemelte. Az, hogy menyire sekélyes vagy sem a gondolkodásom, egy fórumhozzászólásból aligha fogod megállapítani. (Csak a félreértés elkerülése végett: régóta ismerem Lajos karcos stílusát, mindig is kaptunk tőle hideget-meleget. Találkoztunk személyesen is, többször. Igyekeztem neki megvilágítani a munkánk folyamatait, de igazából soha nem éreztem azt, hogy ki tudna lépni a saját nézőpontjából.)

 

@lastpunk: egy pörgős, egy- vagy kétórás sífutó versenyt nyilvánvalóan más módon és más mennyiségű infóval kell közvetíteni, mint egy hatórás bringa etapot. Ezt persze te nyilván tudod, csak valamivel muszáj betalálni. Ha meg nem tudod, akkor a megjegyzésnek ennyi is a relevanciája.

 

@Lajos

Tudod van pár kretén, aki abban éli ki magát, hogy több nikken is mínusszal bünteti azt, aki nem tetszik neki, függetlenül a mondanivalótól és a topiktól. 

 

Ez biztos így van. De nyilván te semmit nem tettél azért, hogy a személyedet kedveljék vagy ne kedveljék, ugye?

 

Inkább arról írhattál volna pár mondatot, hogy miért nem lehet szökni, miért nem lehet bekerülni  szökésbe, és miért a világ legjobb csapatában az egyik legjobb segítő az, aki 4 éve nem tud szakaszt nyerni.

 

Ezt a valótlanságot szajkózod már hónapok óta, valamiért beakadt. Nem tudom, hogy ki és mikor mondta, hogy NEM LEHET bekerülni a szökésbe. Én biztosan nem. Az, hogy NEHÉZ bekerülni a szökésbe, pár világklasszis bringás is elmondta, kb minden nap elhangzik. Nem is értem, ezen mit lehet vitázni. Azt, hogy Ati miért kerül be kevésszer/kevesebbszer, azt neked kéne a legjobban tudni, hiszen állítólag annyira értesz a sportághoz. Nyilván tudod a különböző szerepeket, napra lebontva, és teljesen korrekt módon méred/méritek össze Ati szökésteljesítményét "van" szintű emberekkel, meg olyanokkal, akiknek semmi más dolguk nincs, mint szökni (ja, nem). (Disclaimer: én itt most csak és kizárólag a saját véleményemet írom. Adásban is ezt mondtam el, ha esetleg a kollégám mást mondott, azt ne rajtam verjétek le. Nem feltétlenül kell mindenben egyetértenünk.) De hogy egyértelmű legyek: Atit nagyra tartom, hiszek benne, hogy fog szakaszt nyerni, de az is látszott a Vueltán, hogy nem volt kiemelkedő az ereje, ezért azt a két lehetőséget, amikor szökni tudott, nem tudta eredményre váltani. Vannak még pár százan/ezren, akikkel ez előfordult. Ha nem hozza a várakozásaitokat, azt ne rajtunk verjétek el. Nem mondtuk sem azt, hogy szakaszt fog nyerni, sem azt, hogy összetettben jó helyen végez. Egy héttel a Vuelta előtt még azt se tudtuk, indul-e. Ja, és nem azért beszélünk sokat a Vismáról, mert feltétlen rajongói lennénk, hanem azért, mert onnan van belsős info a legjobb magyar kerékpáros által. Tíz évvel ezelőtt bármelyikőtök összetette volna a két kezét azért, hogy ilyen helyzetben lehessünk.

 

Itt most nem kérdeztétek, de reagálnék a "hájpolásra", bár ezt elmondtam a záró podcastban is. Amikor van egy szakasz, ami Atinak fekszik, és ő is megerősíti, hogy az adott napon mehet a szökésbe, akkor ezt mi el fogjuk mondani. El is mondtuk, hogy érdemes lesz nézni a szakaszt, mert Ati megpróbálja (!) beletenni a szökésbe, mert mehet magáért és fekszik neki a szakasz. De ez pontosan ennyit jelent és nem többet. Nem mondtuk egy szóval sem, hogy nyerni fog. Ha ennek ellenére nem hozott eredményt, akkor nem mi hájpoltuk túl, hanem a ti várakozásaitok voltak irreálisak vele szemben. Vagy olyat is beleláttok a mondanivalónkba, ami nem volt benne.

 

Azt a finálét, amikor Dunbar nyert, én közvetítettem. Abban a szituban, másfél kilométerrel a vége előtt igen is benne volt, hogy top 3-ért vagy akár szakaszért megy. Utólag könnyű kiröhögni, miután ismered az eredményt, hogy ugyan mire gondoltam. De kíváncsi lennék, hogy abban a pillanatban, amikor ezt kimondtam, itt a fórumon hányan ültek fotelkarfát markolászva, hogy bakker, ebből top három vagy akár szakasz is lehet. Szóval a nagy kritikacunami közepette nem ártana néha magatokba is nézni és legalább megpróbálni tárgyilagosnak lenni.

 

De azt is szívesen elolvasnánk, hány sütit zabált meg a kollégád, mennyi ördöghídról pofázott a történések helyett, miért néz autóversenyt munka közben, meg úgy egyáltalán miért szarik bele a munkájába, és ti miért nem szóltok rá?

 

Ez a legnagyobb tévedésed, amit a munkánkról gondolsz. De ez mindig is így volt, láthatóan konkrét elképzeléseid vannak a munkákról, mikor/mit/kinek az érdekében mondunk, konkrét fogalmad viszont nincs róla, hogyan működünk valójában. Láthatóan nem is érdekel, mert amikor próbáltam korábban helytelen feltételezéseidet helyretenni, nem voltál hajlandó elfogadni, mert nem egyezett a világképeddel. De a konkrét kérdésedre válaszolva: Nem az én dolgom megmondani a kollégámnak, hogyan és mit csináljon. Nem is értem, ezt hogyan gondolod. Sok mindenről beszélgetünk adáson kívül, adott esetben munkáról is, de az ő döntése, hogyan közvetít. Egyben biztos lehetsz, attól, hogy neked/nektek nem akkor, nem azt és nem úgy mondja, ahogyan azt elvárjátok, attól még nem szarik bele a munkájába. Rengeteget készül, de más stílusban adja elő és más típusú infókat tart fontosnak. Hogy én mit gondolok erről, az az én dolgom, de hogy hogyan szeretnék én közvetíteni, azt kizárólag abból tudod megítélni, ami az én számból hangzik el. Minden jogotok megvan nem kedvelni, akár őt, akár engem. De más munkáját ne rajtam kérjétek számon. Ami a saját munkámat illeti: én tudom, honnan jövök, mennyire szeretem és tisztelem a kerékpársportot, mennyit teszek bele a felkészülésbe. Bízom benne, hogy a többségnek átjön, amit én át szeretnék adni. Ha nem, akkor hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az nem az én hibám.