AOTD on

Nile – Those Whom The Gods Detest
A Nile is tök jó banda, amit hallgatnom kéne, de mégsem hallgatom, pedig a szarkofágos borítóikat csípem. Kábé ugyanaz, mint a Napalm Death. A Kefir, izé, Kafir végére már teljesen megvettek a szeletelésre érkező disszonáns - gondolom valami ősegyiptomos - áriázással. Valahogy ilyennek képzelem a Morbid Angelt is. Jó lenne érteni valamit a sztoriból, elkéne most ide egy kis kanapés booklet olvasgatás, így csak arra tudok tippelni, hogy a 4th Arra of Dagon alatt valakit éppen kerékbe törtek. Az a baj, hogy ezt legalább tízszer meg kéne hallgatnom, hogy ebben a nagy technikázásban össze is álljon valami. Mert amúgy kedvelem az ilyen kétségbeesett hangszernyuvasztást, és érezni a mögöttes zenei tartalmat, nem csak az akrobatikát, de őszintén szólva sajnálom rá az időt.

AOTD off