ATOD-k on

Nile – Those Whom The Gods Detest

Hah, megint egy szent tehén… Elismerem, óriási tehetségű zenészek játszanak itt (George Kollias miket üt már itt is, te jó ég!), becsülettel meghallgatom, mikor kiadnak valami új anyagot, de részemről ennyi. Biztos az én készülékemben van a hiba, hogy ennyire nem tudok lelkesedni értük, de egyáltalán nem fognak meg a dalaik, mert a témahalmozáson kívül semmi másra nem emlékszem belőlük. 10/6

Sinister – Hate

Az új Officium Triste után vissza a holland halál múltba. Ha jól rémlik valami nagyon nagy reménységként tálalták őket anno, de ehhez képest a debütlemezük elég sablonos volt, ráadásul utólag visszatekintve igencsak hullámzó teljesítményt nyújtottak pályafutásuk során. A kettes Diabolical Summoning és a hármas Hate viszont nagy kedvencem mai napig, különösen ez utóbbi. Gonosz hangulatú fortyogás, ahol már rájöttek arra is, hogy nem kell tízezer bpm-mel száguldani, a felbukkanó doomos témák (Awaiting the Absuuuu, uargh) kifejezetten jót tesznek a változatosságnak és a végeredménynek. Persze, van itt blastbeat is bőven, meg durva hörgés, hogy véletlenül se legyen a tömegek kedvence, ugyanakkor majd’ három évtized távlatából is a legerősebb lemezüknek tartom. 10/9

AOTD-k off