1. A "morfé theou" nem méretbeli azonosságot jelent

Amikor Pál a Filippi 2:6-ban azt mondja, hogy Jézus "Isten formájában" (morfé theou) létezett, a görög „morfé” nem méretbeli vagy testi azonosságra utal, hanem az isteni természetre és lényegre. A görög szó, amit Pál használ itt, a „morfé” azt jelenti, hogy valaki vagy valami a belső lényegét tükrözi, nem csupán a külső formáját. Ezt a kontextus is megerősíti: Jézus „megalázta magát, szolgai formát öltve”. Itt nem a külső megjelenés változásáról van szó, hanem arról, hogy Jézus elhagyta isteni dicsőségét, és emberré lett, hogy megváltsa az emberiséget.

 

2. Az „ἴσος” (isosz) helytelen értelmezése

Az „ἴσος” kifejezést valóban használja a Biblia, például az Ezékiel 45:11-ben vagy a 2 Mózes 26:24-ben, ahol az egyenlőség fizikai mértékekre utal, azonban az „ἴσος” szó jelentése önmagában nem korlátozódik csupán a mértékazonosságra. Az „ἴσος” jelentése egyszerűen „egyenlő” vagy „azonos,” és a konkrét jelentést a szövegkörnyezet adja meg.

Az említett példákban az „ἴσος” valóban fizikai mértékekre vonatkozik, mivel a kontextus a mértékegységek egyenlőségéről beszél. Azonban ez nem jelenti azt, hogy az „ἴσος” csak mértékbeli azonosságot jelölhetne. A szó jelenthet egyenlőséget más értelemben is, például hatalomban, státuszban vagy természeti jellegben.

A Filippi 2:6-ban az „ἴσος” használata inkább hatalmi vagy státuszbeli egyenlőségre vonatkozik, mintsem fizikai vagy mértékbeli egyenlőségre. Pál itt nem arról beszél, hogy Jézus és az Atya testileg egyenlőek lettek volna, hanem arról, hogy Jézus isteni státusza és egyenlősége Istennel nem volt valami, amit önző módon meg akart volna ragadni vagy kihasználni.

Tehát az „ἴσος” jelentése attól függ, hogy milyen kontextusban használják, és a Filippi 2:6-ban egyértelműen nem fizikai mértékekre utal, hanem Jézus és az Atya isteni egyenlőségére.

amikor Pál azt mondja, hogy Jézus „nem tekintette zsákmánynak az Istennel való egyenlőséget” (Filippi 2:6), itt nem fizikai méretazonosságra gondol. Az „ἴσος” jelentése itt egyenrangúságra, hatalmi vagy státuszbeli egyenlőségre vonatkozik. Pál azt hangsúlyozza, hogy bár Jézus isteni természetű volt, nem ragaszkodott önző módon ehhez az isteni hatalomhoz, hanem hajlandó volt lemondani róla az emberiség megváltása érdekében.

 

3. Az "Isten és ember testének egyesülése" elképzelés bibliai alap nélküli

Az az állításod, miszerint Jézus testében az Atya Istent „szellemtest” formájában lakozott volna, és a két test „méretazonos” lett volna, teljesen idegen a Szentírás tanításától. A Biblia soha nem tanítja, hogy Isten testi formában lakozott volna Jézusban, vagy hogy a két test méretazonos lett volna. Jézus Krisztus a Szentháromság második személye, aki önként emberré lett, miközben isteni természete megmaradt.

A khalkedóni zsinat (451) is hangsúlyozta, hogy Krisztus teljesen Isten és teljesen ember, de ezt nem testi méretazonosságra vonatkoztatva mondta, hanem arra, hogy Krisztus isteni és emberi természete egy személyben van jelen, különállóan, de elválaszthatatlanul.

A hüposztatikus egység (hypostatic union) az a teológiai fogalom, amely arra utal, hogy Jézus Krisztusban az isteni és az emberi természet egy személyben (hypostasis) egyesül, miközben mindkét természet megtartja saját tulajdonságait. Ez az egység nem jelenti azt, hogy a két természet összekeveredik, hanem hogy egy személyben léteznek együtt, egymásból kikeveredés nélkül. A Khalkedoni Zsinat (451) fogalmazta meg világosan, hogy Jézus Krisztusban „két természet, keveredés nélkül, változás nélkül, megosztás nélkül és szétválasztás nélkül” létezik.

Ezzel szemben az eutükhiánus vagy monofizita felfogás azt tanította, hogy Krisztus isteni és emberi természete annyira összekeveredett, hogy egy harmadik, kevert természet jött létre. Ez azt eredményezi, hogy Krisztus valójában sem nem igazán isteni, sem nem teljesen emberi, hanem valamilyen köztes, új természetű lény lenne. Ezt a nézetet a Chalcedoni Zsinat határozottan elutasította, és megvédte azt a hitet, hogy Krisztusban a két természet különálló marad, de egy személyben egyesül.

A hüposztatikus egység lényege tehát az, hogy Krisztus teljesen isteni és teljesen emberi, egy személyben. Az eutükhiánus felfogás azonban tévesen állítja, hogy a két természet összekeveredik. A Szentírás és az egyházi hagyomány tanúsága szerint Jézusban az isteni és emberi természet egyesülése nem változtatja meg sem az isteni, sem az emberi természetet, hanem azok megmaradnak saját tökéletességükben, de egy személyben egyesülnek.

 

4. Lukács 24:39 helytelen alkalmazása

Lukács 24:39-ben Jézus feltámadása után hangsúlyozza, hogy teste van – „húsa és csontja” –, hogy bebizonyítsa tanítványainak, hogy valóban feltámadt a halálból, és nem szellemlényként tért vissza. Ez azonban nem tagadja Jézus isteni természetét, hanem csupán azt mutatja, hogy a feltámadás után is emberi testben is jelen van. Az isteni és emberi természet különálló, de együtt létezik Krisztus személyében.

 

Összefoglalva:

• A „morfé theou” kifejezés nem méretbeli vagy testi azonosságra utal, hanem Krisztus isteni természetére.
• Az „ἴσος” jelentése nem fizikai méretazonosság, hanem hatalmi vagy státuszbeli egyenlőség, amit Jézus nem zsákmányolt ki.
• Az az elképzelés, hogy Isten szellemtestként lakozott volna Jézusban, nem található meg a Szentírásban.
• Lukács 24:39-ben Jézus emberi teste feltámadása után is megmaradt, de ez nem tagadja isteni természetét.

Pál a Filippi 2:6-7-ben azt mutatja be, hogy Krisztus isteni dicsőségét félretéve alázta meg magát, hogy emberré legyen, és így megváltást hozzon az emberiség számára.