AOTD-k on

 

Agnostic Front – Victim in Pain

Full ős-hc/punk rajongónak kell lenni ahhoz, hogy élvezni tudja valaki ezt az alig negyed óra csörömpölést (és még ez is felülmúlja az United Blood bemutatkozó EP-t). A Frontnak akár már az egy évvel későbbi lemeze (Cause for Alarm) is egészen más nívót képviselt, hogy a kifejezetten metalos hangvételű One Voice-t ne is említsem. Ettől függetlenül jó kis kortörténeti dokumentum, nekem sajnos csak a 2009-es újrakiadás van meg, de legalább a debüt EP-vel spékelve. 10/8

 

Discharge – Hear Nothing See Nothing Say Nothing

A komplett crust/d-beat műfaj egyik, ha nem A legnagyobb dobása, amit a Discharge sem ugrott meg ezután. Alapmű. 10/10

 

Killswitch Engage – Disarm the Descent

Életkoromból adódóan az origótól indulva nézhettem végig a metalcore műfaj megjelenését, felfutását, majd porba hullását. Oké, a zászlóvivők túlélték, a KE pedig minden bizonnyal közéjük tartozott. Azzal együtt is, hogy nekem csupán az Alive or Just Breathing és a The End of Heartache lemezeik tetszettek. És oké, hogy Jesse itt tért vissza egy hosszabb kanyar után, nekem ez igazából már nem túl sokat jelentett, pedig alapból nem egy összegányolt cucc. 10/7

 

Red Hot Chili Peppers – Blood Sugar Sex Magic

Persze, hogy 1991-ben (Autopsy, Bolt Thrower, Cannibal Corpse, Suffocation, stb. alapművek megjelenésének éve) a közelébe se mentem egy „funk metal” címkével ellátott lemeznek, csak kábé két dekáddal később. Jópofa vidám cucc – bár néhány későbbi anyaguk jobban tetszik –, ma már értékelni is tudom és sajnálom, hogy koncerten eddig még kimaradtak, mert csak jókat olvastam róluk. 10/7

 

AOTD-k off