Hadd idézzek a mai Nemzetbôl...

Kétezer leütés

OSSZIÁN

Munkatársunktól

Felküldve:

2000. június 08. ( 7. oldal)

Jobboldali Gyászmagyarok Világszövetsége – ez a szervezet valódi neve, a Magyarok Világszövetsége csak fedonév, amelyet a csórásban egyébként is jártas csórikák csórtak maguknak.

(Eörsi István a Magyar Hírlapban)

Ez itt egy író mondata volna? Ennyi löttyös indulat szorulna egy ezredvégi magyar literátorba? A politikai elfogultság, amely a Lukács-bölcsode óta kíséri Eörsit, még csak elviselheto valahogy, ám a nevekkel való ilyen, alantas szándékú játszadozás semmiképpen. Nehéz lehet persze azzal a tudattal élni, hogy a „népi-nemzeti troglodita” Csoóri Sándor esetleg maradandóbb író (sok jel erre mutat), mint o, s a szakmai féltékenységet sem eloször most konvertálják át politikai gúnyirattá. Ez a becsületsérto „csórikázás” azonban túlmegy az alkotói személyiségzavar belso körein. Sajnálatosan ráerosít erre a sokkal jobb tollú Megyesi Gusztáv is, aki ez ido tájt ugyancsak – ráadásul címben – alkalmazta a „csórikáim” kifejezést Csór polgármesterére, aki (zámolyi) cigányellenes médiakijelentést tett. Az nem tunt ki, irodalmi asszociációs mezején (amiben hallgatólagosan benne foglaltatik, hogy Zámoly történetesen a leköszönt MVSZ-elnök, Csoóri szülofaluja is) mindez milyen szellemi kapcsolatban van Arany János csóri vajdájával. A világszövetségi blamázsnál viszont (amelyre különben igen találó a „gyászmagyarok” kifejezés) nagyobb égés, hogy Eörsi pubertáskori blaszfémiával úgy említi „a magyarok és a kozmopoliták istenét”, mint akiknek (!) „Orbán Viktor lopott útleveleket ígért arra az esetre, ha emberi alakban óhajtanának hazánkba látogatni”, sot „azt fontolgatta, ne ültesse-e Boross Pétert az egyezményszego Isten trónusára”. Közli: „A jelenlegi végletesen változékony idojárást annak tulajdonítom, hogy a mi vereséget nem turo miniszterelnökünk megfenyegette a már említett isteneket, és ezek rémületükben elvesztették ellenorzésüket a klimatikus viszonyok fölött.” Lehet, hogy Eörsi féktelen ateista gyulöletében elvesztette ellenorzését a józan ész s a legfobb liberális erény, a tolerancia fölött?