"De  a nyelvünkön belül   egy kezdőmássalhangzót  egy szókezdő  BI/FI/PI/VI   dolgokat nem csereberélhetünk ki egymással kedvünk szerint,  ezt  pont az "idegen"  nyelvek tették meg  hogy máshogy  nézzen ki az a hangalak,"

Biztos, hogy nem direkt csinálták, pláne nem azért, hogy másképp nézzen ki.

Képzeld el az ősnyelvet beszélőket óriási területen. Az egyik helyen ugyan azt a hangot B-vel, a másik helyen P-vel utánozták. Megtehették? Persze, hogy megtehették, hiszen a két hang nagyon hasonlít egymásra. Természetesen ebben az esetben nem egy, hanem két hangnak is volt ugyanazon jelentése, így amikor gyököt képeztek velük, értelemszerűen az egyik területen a B lett a kezdő hang, a másikon a P. Így születtek meg - többek közt - a BÚB és a PÚP gyökök, meg a szintén hasonló jelentésű BUBorék és PUKkan.

Nem beszélve arról, hogy már a hangok sem egyformán fejlődtek ki a különböző területeken, ahogy Te is írod, egyik helyen ez a hang, a másikon egy másik hang hiányzik.

 

"A  nyelvünknek amúgy van egy olyan tulajdonsága hogy X  már meglévő szóból  csinál újat egy  kis  módosítással."

Amennyiben a módosítás toldalékolással történik, egyébként ilyesmire nem látok példát. Teljes téves nézet, ha valaki (nyelvészek is) úgy gondolja, hogy egy meglévő gyökből valamelyik hang cseréjével egy másik jelentésű szót alkottunk. Ebben az esetben meg kell magyarázni, miért azt a hangot cserélte ki és azt is, miért választotta helyére kerülőt. Ilyen magyarázattal azonban senki nem tud szolgálni.

 

"Legyen példánk a SERTÉS  szó.   SZŐR   melléknévképzővel  nem SZÖRTÉS ,  mert a magyar nyelv nagyon érzékeny a kimondhatóság  könnyűségére, így  SÖRTÉS  dolog lett mondjuk egy  kefe.   És ebből a SÖRTÉS (valami)  dologból  lett közvetlen a SERTÉS  megnevezés,  mint SÖRTÉS  bundát viselő emlős.   Tehát a beszédünk könnyítése okán  itt az S-SZ   mássalhangzók szó függvényében tényleg  változtak,"

Nem hiszem, hogy itt kiejtéskönnyítés az oka a hang különbözőségének, mivel mindkettőt továbbra is használjuk.

Sokkal valószínűbb a hangok jelentésében keresni az okot.

Az SZ hang (SZISZEG...) egy lágy hangot utánzó fonéma, ezért került a SZŐR gyökbe, ellentétben a sokkal keményebb súrlódó dolgokat utánzó S hanggal.

A SZŐR egy lágy, olykor igen puha, dús, kellemes tapintású, ruházatként is viselhető anyag, ugyanakkor a SERTE egy jóval keményebb, ritkásabb, egyben kellemetlen tapintású valami, amiből nem lehet ruhát készíteni. Ha végighúzzuk kezünket rajta, még a hangja is súrlódást idézi.

 

Beszédkönnyítés ott jöhet szóba, mikor gyököket egymáshoz ragasztunk. Ilyenkor fordul elő, hogy két olyan hang kerül egymás mellé, amit nem tudunk könnyedén kiejteni.

Ilyenkor valóban történhet változás, vagy a hangokkal, vagy a kettő közé kerül egy magánhangzó.

 

"Magánhangzóknál  annyiban más a helyzet hogy szerintem ez a nyelvünk egyik tudatos szóképzési módszere,  hogy meglévő  már akár ragozott kifejezésünkből  közvetlenül  új szót tud alkotni. (KARALÁBÉ-KARÓLÁBÉ)"

Egészen biztosan nem úgy alakult ez a szó, hogy szándékosan másik magánhangzót tettünk az Ó helyére, mert ettől nem változott meg a szó jelentése, viszont a magyar nyelv sajátossága szerint egy szóban rendszerint (kivételek persze vannak) azonos magánhangzók szerepelnek éppen a kiejtés könnyítése miatt. (nem kell a különböző magánhangzókat különféleképp artikulálni, mindet ugyan úgy kell képezni.)

Tehát a karalábé eredetileg karólábé volt, aminek Ó hangja A-ra változott, mivel az A hanggal sokkal könnyebb kiejteni a szót.