Még ez lemaradt :     A kissé megváltozott hangalakok  esetén  két történet van.

1: Mikor a magyar nyelv csinálta meg az újabb magyar szót az előző fogalmából :   Legyen példánk a  KERES--KÖRÖZ   páros.   Még ma is hallani hogy valaki nem úgy mondja hogy épp X dolgot keresi, hanem körözi a holmiját.    De a rendőrség is mind a mai napig még KÖRÖZI  a tetteseket,  ergo KERESI őket.   Azaz nyilvánvalónak látszik hogy ebből a "köröz"  fogalmából vált  le és lett  egy új szó ez a "keres"  dolog. 

Ezt a nyelvünk hozta össze...

2:  A másik csoport,  és sok ilyen szavunk is van  amikor  az idegennek  látszó és tartott szó  mögött valójában jól kivehetően egy magyar  kifejezésünk van,  és ez is ad értelmet a szónak.  Ilyenkor az idegenben módosult szó "kerül vissza"  a nyelvünkbe és ekképpen használjuk a továbbiakban.  

Legyen itt példánk mondjuk a REFORMÁCIÓ .   Eléggé idegenül fest a szavunk ,  ugye nem olyan magyaros külsőre sem.   Pedig itt is csak a végső külalak a latin nyelvé legfeljebb,  teljes mértékben a mi nyelvünk  szava módosítva,  és  jelentést  is a magyar nyelv adja meg mert ez a RÁFORMÁZÓ .    Újra formálunk valami régi  történetet.     Magyar igekötős ragozott összetett szó  megmásított külsővel. 

A KÖTELÉKES  (katalógus, katolikus)  zárójeles  formáknak is csak a legvégső  hangalaki formája  "idegen" ,  a ragozott alapszó nélkül  nem volna mit átírniuk  a görögöknek és a latinoknak sem...