Ez olyan, mint a vinyl, a kazetta, de most már lassan a CD is. Vagy akár a könyv. Lehet mondani, hogy semmi értelmük, de mindig lesz egy nem is oly szűk kör, amelyik szeretné a kezében tartani, a magáénak tudni, fogdosni, szagolgatni. (Pokolgép CD minimum 10 ezerért...? Ezt tényleg wtf, és látjuk, mégis igaz.)

Ha a New York Timesnak még nem derogál a printes megjelenés, sőt, addig ne temessük a printet. Tudom, más méretű az olvasói bázis.

Szerintem egy negyedéves magazinnak pont hogy több értelme van, mint egy havi lapnak, utóbbi egyértelműen mindig mindenben lemarad és idejétmúlt lesz, egy negyedéves kiadvány viszont eleve teljesen máshogy pozícionálhatná magát, és lenne létjogosultsága. De legalábbis egy próbát megérne.