agymosott09 Creative Commons License 2024.09.06 0 6 220462

EFB

Nick Cave - Wild God

A Ghosteen nem volt rossz lemez, de szerencsére nem éreztem magam olyan szarul, hogy kedvem legyen hallgatni. Kérdés volt, hogy Nick Cave fog-e még tudni olyan albumot csinálni, ami akut és súlyos gyászkrízis helyzettől függetlenül is élvezhető. A válasz: igen. Nick Cave mindig nagyon érzelmes volt, de nem volt mindig drámai és komor, volt egy réteg komédia és színház kikacsintásokkal benne, és ezek most megint nagyobb mértékben vannak jelen, annak ellenére, hogy az egészet még mindig átszövi a személyes tragédia árnyéka. Ennek így is kell lennie. De lehet mindez belemagyarázás, és szimplán annyiról van szó, hogy újra változatosabb és rockosabb a hangszerelés, a többi meg belemagyarázás. 

Melt Banana - 3+5

Szegény Lénárd Laci anno epésen próbálta cikizni ezt a japán bandát, pedig igazából sokkal több nyitottság nem kell hozzá, mint az Enforcerhez vagy egy rakás '80-as évek metalhoz, itt is, ott is Miki egér énekel, illetve bocsánat, itt Minnie egér, a zene pedig nem tradicionális metal, hanem noise rock, de annyira markáns és erőteljes riffjei vannak ennek a bandának, hogy a gitárzenékhez fogékony embernek eléggé nyilvánvaló kellene hogy legyen a Melt Banana klasszisa. Most már ők is 50 felett vannak persze, de nyugodtan kijelenthető, hogy semmit nem romlott a színvonal, a hosszú kihagyás után a banda legjobb pillanataival versenyezni képes kiadvány született. 

 

Krallice - Inorganic Rites

 

Ez már bőven nem EFB, hónapok óta hallgatom ezt a lemezt, és szerintem ez az eddigi legizgalmasabb kiadványa a Krallice-nak. A banda 2007 környéki felbukkanásakor erőteljesen kérdéses volt számomra, hogy Marston és Barr mennyire őszintén érdeklődik a black metal iránt, mennyire érti valójában a műfaj lényegét, és mennyire próbálják a saját kényszeres progresszív / experimentális megoldásaikat ráerőltetni a műfajra, viszont így 18 év után már igazából mindegy: még mindig csinálják, tehát tényleg akarnak valamit mondani. És bár fenntartásaim most is vannak, ennyire sok erőteljes pillanatot egyik eddigi kiadványuk sem tudott felmutatni. Ha csak bele akar valaki hallgatni, hogy mi ez, akkor a Death by Misadventure-t vagy Fatestorm Sanctuaryt hallgassa meg. 


EFB off