AOTD on

Emperor - Anthems To The Welkin At Dusk

Azért hallgattam meg kétszer, mert tutira meg akartam bizonyosodni arról, hogy a Császár tulajdonképpen meztelen. Na jó, igazából azért, mert elsőre az égvilágon semmit nem fogtam fel az egészből, szóval gondoltam, másodjára sikerül legalább részben értelmeznem. Nos, nem sikerült. Úgy kéne eljárnom, mint Tibcsy, hogy egy hónapig csak ezt hallgatom. Ennek az esélye meg kisebb annál, mint hogy az emberiség összefogva visszafordítsa a klímaváltozást. Ismertek, gond nélkül bevágnám rá a karót, ha így gondolnám, nem félek a károgóktól(!). De nem tagadhatom, hogy hallok ebben az őrületes pusztító káoszban valami rendszert, valami beteg elkötelezettséget, valami nagyra és maradandóra való törekvést, ami ráadásul sikerült is, és ez tiszteletre kényszerít. Jobban taszít annál, mint amennyire ki akarnám ismerni, szóval nem hiszem, hogy valaha még a közelébe megyek, de riszpekt. 7/10

Ibaraki - Rashomon

Ez a drága jó Gép tréfálkozik (már megint): Matt Heafy (már megint) és Ihsahn (már megint). Nem fair az Anthems után értékelni, de azzal összevetve ebben csak valami szolid konzum black keveredik extrém modern metállal, meg dallamos metállal. Mégis számomra sokkal fogyaszthatóbb, végül is konzummetálos vagyok én is. Sőt, a Triviumnál érdekesebb, szimpatikusabb, még a süvöltözések ellenére is. 6,5/10

AOTD off