Meg se kellett hallgatni, már a Milán Petya legendás kritikája alapján beleszerettem ebbe a lemezbe, mennydörgő basszus, hegyomlásszerű dobolás, fohász az éj szelleméhez és a sötétség fejedelméhez, ilyesmiket írt róla.

Nekem laikusként tényleg elképesztő ahogy játszik a Trym, itt például szürke mackóban a Ye entrancemperiumot:

https://www.youtube.com/watch?v=ZQlezBTQBrM 

Aztán volt még a lapban egy Samoth interjú is, melyben többek közt a zenekar növekvő népszerűségéről kérdezik, és valamiért a mai napig emlékszek a válaszra :   "Amennyiben az eredeti elvek megtartásával sikerül szélesebb körökhöz is eljutni, ám legyen!".