Git Gud.

Csak vicceltem. :) Én idén tavasszal a Dark Souls III-al ismertem meg a hasonló videójátékok világát, de az első 3-4 óra után majdnem feladtam, aztán mentem tovább, és milyen jól tettem, mert... Most nagyon pátoszos leszek, de szerintem ezek a játékok valódi önismereti zarándokútra tudják vinni az embert. Nehezek, néha utálnak téged, de mindig mindennek van valami nyitja, és amikor valami sikerül, tényleg azt érezheted, hogy te lettél jobb. 

És érdekes módon a másik nagy tavaszi-nyári kattanásom az Emperor volt, egy zenekar amit előzőleg igen felületesen ismertem csak, az első album még hagyján, de a Welkin hangzásvilága több próbálkozásra is egyszerűen csak ledobott magáról. Hosszú szünet után azonban mintha elkezdett volna rezonálni nálam amit Ihsanh akar mondani, aztán a többi lemezt is sokkal szívesebben hallgattam ezen a ponton túl. 

Azt pedig túlzás lenne állítani, hogy a kettőnek sok köze van egymáshoz, de azt hiszem a pátosz és a tüskésség kettőssége valahogy mégis von egy párhuzamot köztük, legalábbis nálam.