Szerintem szép, és szépelgő. És nem ritkán giccses is, Fish előadásmódjától a szövegeken át a hangszeres részekig, akkordmenetekig. Ami nem feltétlenül baj, én azt érzem, hogy ez a zenekar a maga oldalára tudja fordítani a giccset, nem is működne ez másképp. Illetve de, mert van Fish utáni Marillion, de szerintem az egy teljesen más banda már. 

Imádom mind a négy első lemezt, mindegyiket kicsit másért, szóval nehéz egyet választani, talán ha kell, a Misplaced Childhoodot mondanám, ami alighanem a legszépelgőbb. :) 

Egyébként az általad említett 2 bandát (meg úgy 20 másikat) pont "szép-prognak" szoktam kategorizálni, de a Marillionnal ellentétben csak nagyon keveset tudok belőlük egyszerre befogadni.