Jaj, Kloggcsi.😳 A hanglemezek osztályozása kicsit màsképp működik. A Good nagyon nem Good. Bemásolom, ha érdekel, a Vaterán nagyjából ez megy:

M (Mint – „újszerű, kifogástalan”) Teljesen kifogástalan állapotú (le nem játszott) lemez.
• NM (Near mint – „szinte újszerű”) Szinte kifogástalan állapotú lemez, egy-két nagyon apró
felületi hajszálkarc fellelhető rajta, a lejátszás teljesen sercegésmentes.
• EX (Excellent – „kiváló”) Alig használt, szinte újértékű lemez, apró felületi sérülés
előfordulhat, ám ez a lejátszáskor nem hallható. A borítón minimális kopás fedezhető csak fel
az éleknél vagy sarkoknál.
• VG (Very good – „nagyon jó”) Keveset használt lemez, felületi karcok lehetnek rajta; kis
mértékű, ám a lejátszást érdemben nem zavaró sercegés előfordulhat. A borítón fellelhető
árcédula, vagy annak nyoma, illetve lemez-okozta kisebb mértékű körkopás is lehetséges.
• G (Good – „jó”) Erősen használt lemez, zavaró sercegés hallható, de a lemez végigjátszható. A
borítón nagyobb felületi kopás, gyűrődés, élén pedig szakadás található.
• F (Fair – „tűrhető”) Rossz állapotú lemez, erős sercegés, a tű néhol ugrik. A borító szakadt,
foltos vagy gyűrött.
• P (Poor – „gyenge”) Lejátszhatatlan, mélyen karcos vagy hullámos lemez, a borító erősen
sérült vagy hiányos.
• B (Bad – „rossz”)
• W (Worn – „megviselt”)