Na ja a gépezet.
"iszonyatos tőke, kapcsolatok és munkaráfordítás nélkül?
Ez egy gépezet, ami sok év alatt kiépült"
Úgy látom már rég mindenki eljutott odáig, hogy megállapította a gépezet létezését és szerepét, csak azt nem értem miért kell itt megállni és azt szidni? Rengetegen csinálnak zenét, 99,9%-uk soha nem jut el odáig, hogy a közvetlen környezetük+200fővel többnél ismertek legyenek. Ez azért van mert aki zenél azt általában más nem érdekli, nincs már energiája önmaga menedzselésével is foglalkozni. Pedig egyre több lehetőség van erre, itt most főként a pc használatára gondolok: igenis felírhatja az ember a zénéjét otthon cd-re, fölteheti a hálóra mp3ba, hirdetheti magát az interneten, elérhet kiadókat, rádiókat, stb. Tény, hogy ez tőkét, kapcsolatokat és munkaráfordítást igényel de mi nem?
Zenével foglalkozni, nemcsak nálunk, de bárhol a világban rizikós. Sokféle tényező van amit szerintem a legtöbben fel sem mérnek amikor első alkalommal veszik kezükbe a gitárt vagy bármit. A sztárok (nem az mcdonaldsosok, hanem az igaziak) nem azért lettek sztárok, mert ők a legjobbak. Néha ez még pont egybe is esik de általában nem. A sikerhez egész más kell, és ez a más minden ember számára különböző, jól meghatározott célok nélkül nem fog menni.
Úgyhogy az a véleményem, hogy "céltudatlan" előadókkal nem fogunk menni semmire, vagy pedig olyan "kisgépeket" kell szerkeszteni amik átveszik a zenészek válláról a terheket. Számomra ilyen "kisgép", pld. a Cinetrip. Amint ahhoz hasonlóból lesz még száz, sokkal jobbnak fog tűnni a helyzet.
Zed: pontosan így voltam a Jamiroquai-val! Bár szerintem a második lemez után elgagyult zeneileg az induláshoz képest, mégis a népszerűségük volt ami főleg hátratántorított.