Látom, rajtam kívül még van aki emlékszik a Somewhere in Time-ra. Egy nóta erejéig tényleg lehettek volna tervbontók. :(

'88-ban a basszus és a dob hangereje olyan gyomor- és bélmozgást idézett elő, hogy az ember a vasat is megemésztette volna erőlködés nélkül. Most kb. 15 méterre a színpadtól hallottam, amikor a mögöttem állók bakiztak a szövegben.

Ami viszont nagyon jó volt, az Bruce hangja. Neki jót tett a szólós élet. 12 éve nem volt ennyire korrekt az élő produkciója. Öröm volt hallgatni.
De előbb-utóbb össze fogja törni magát a színpadon.

És még valami: nem ismerem a két Bruce-talan lemezt, de a Sign of the Cross még így is nagy élmény volt. Jó kis váltogatós nóta ez. Még a keverés ellenére is lehengerelt.

lx