Ez butaság, már a Metallicás daloknál sem értettem ezt a hányingerezést. Ezek mind tökjó dalok, az, hogy mindenhonnan ezek dőltek a maguk idejében, nem a dalok hibája, hanem az MTV-é meg a rádióké, meg a befogadóképességed hiányáé. :) De mindegy.

Más: NAR megadta a végső rúgást ahhoz, ami már régóta motoszkált bennem: most volt itt egy szimpatikus ipse, eladtam neki az összes régi itthon fellelhető LP-t (kb 80 lemez, köztük számos olyan, eredeti első kiadás a '70-es évek elejéről, amivel kéz a kézben együtt nőttem fel, pl. az LGT kettes lemeze meg Bummm-ja, a Syrius-tól az Ördög álarcosbálja, Omegák, Bergendyk, Illések, Koncz Zsuzsák, Eddák, Karthagok, Bikinik, satöbbi, meg jópár külföldi, az ABBÁ-tól Springsteen-ig, meg 10-15 klasszikus zene). Meg az összes még meglévő metál CD-met az AC/DC-től a White Zombie-ig, az olyan 90-100 lehetett. Legalább 15 éve nincs itthon lemezjátszó, mióta az utolsó tönkrement, de a CD-ket sem veszem le a polcról minimum ugyanennyi ideje, gyakorlatilag sokkal hamarabb megvan, ha rákeresek streamen, vagy mp3-ban is hamarabb előkapom a vinyóról. Az LP-kre mondam neki 30000-et, CD-kkel együtt az egész kupacért adott 40000-et. Gyors rákereséssel pl. a Syrius magában 7-8 ezret ér, meg lehet hogy még lett volna köztük olyan, ami pár ezret kóstál manapság, de a világon semmi kedvem nem lenne magánúton árak után nyomozgatni, vaterázgatni meg hasonlók. Szerintetek megérte? Mondjuk egyáltalán nem a pénzért csináltam, meg eleve mindegy, mert vissza már nem hozza. És pl. a Bummm-al nem sokra megy, mert az annyira szét lett hallgatva, hogy karcos és ugrik, még a gatefold is totál szét van hullva, szóval kétlem, hogy bárki jól jár vele. :) De hátha lesz a lemezek közt olyan, amit valaki valahol majd meghallgat egy jó hifin, és akkor a lemez jól jár, mert legalább használva van. Azért készült.

De sok-sok év kötött hozzájuk, szóval egy kicsit most fáj a szívem miattuk, de hamar el fog múlni.

Nekem eleve van egy ilyen fóbiám, hogy úgy általában rohadt sok felesleges tárggyal vesszük körbe magunkat, most is volt a családban nemrég haláleset, és most is láttam (persze nem először, történt már korábban is ilyen nem egyszer), hogy egy ember után mennyi cucc marad hátra, amivel aztán a hátramaradottaknak kezdeni kell valamit. Hát én azon leszek, hogy utánam (majd, egyszer, remélhetőleg még sokára) minél kevesebb maradjon, és amit nem használok, attól folyamatosan igyekszem megszabadulni. A zenehallgatás meg megváltozott. Tudom-tudom, ráérős, kanapén fekvős borítóbámulgatás zenehallgatás közben, meg szövegböngészés, na nekem ez már régesrég nem fér bele az időmbe. Eleve az ember életében folyamatosan tolódnak el a hangsúlyok, hát nálam a zenehallgatás egyre inkább marginizálódik, mert kell másra az idő, amiből meg, az ördög tudja hogy, de egyre kevesebb van.

Latzi, a lemezgyűjtés nagy támogatója most biztos lemínuszol majd. :(