Jó, hogy beidézted az angol etimológiát is, ahol még véletlenül sem említik sem az uráli, sem a finnugor eredetet... Vajon miért?

 

--

 

Az ősnyelvi eredetet csípőből tagadják.

 

A Mart mint meredek fal, jól értelmezhető a beMARódás ugyanis MER-edek, a medencéből pedig vizet MERhetünk, vagy bele MERülhet valami. A MAR és MER így rokonok.

 

 

Történelmileg pedig a morva - marót/maróc szavunk magyarázata is összefügghet. Földművelés, halászat és egy pejoratív elnevezés is képbe kerülhet, ami összefügg a durvasággal, álatti pofával, egyes nyelvkben pedig a gyilkolással.

Egy biztos, mindegyik etimológia a magyarul ősnyelvi értelemben megmaradt, mar-merül szóval van kapcsolatban.

 

 

morva - muroma - mordvin - merya - mari népnevek etimológiája is inkább a korszakban nemzetözileg érthető földrajzi helyekre vonatkozhatott, nincs etnikai vonatkozása. Ezeknek az etimológiájára több lehetőség is adott:

 

1. Lásd morotva szavunk: holt ág (szláv: mrtva)

morotva: "morda" szóból ered, ami régi magyar nyelven azt jelentette, hogy a földet felássák és megforgatják. Ezután alakult ki a "morotva" szó, ami arra utal, hogy az irtás után a földön maradt növényi részeket összegyűjtik és eltávolítják.

A magyarban a murcos szavunk a nyomravezető: murcos × A: 1560 k. mwrchos (GyöngySzt. 1067.); 1810 k. mortzos (NSz.); 1838 Mortyos (Tsz.); 1872 morcsos (NSz.) J: ‹mn› 1560 k. ’sáros, piszkos 

- tehát mocsárral, földmunkával kapcsolatotos.

 

 

2. 

 Morda [Morda]: a ruszin morda ’pofa (állaté)’ szó tulajdonnevesülése, nyilván a csúnya arcra vonatkozott. 

 

morda ’1. pofa 2. vesszőből font varsa, vejsze’ (HADROVICS-GÁLDI 1951)

Halmozott képzt tartalmaz: mor (mo + -r) + -da: képz.

 

--

 

Jusson eszünkbe a mordály szó eredete is: középfelnémet mordar, mordär ('gyilkos, gonosztevő')