A Balaton kör kb. 30 százaléka használhatatlan hulladék, a turisták becsapása, az ország szégyene.

És ezzel együtt is a kedvenc útvonalam. Keszthely-Keszthely északi part felé.

A teljes menetidő 12 óra 20 perc, a tiszta kb. 9 óra 40 perc. Őszintén szólva kb 50 százalékot adtam volna arra, hogy sikerül.

Nem a saját géppel mentem, hanem a fiamtól kértem kölcsön a bringáját, mert 28-as, van telója és lehetett egy kicsit crossosítani (stucni lefelé, sárvédők pihenj! stb.)

Rendszeresen tekerek, de általában nem többet, mit 40-50 km. Ezzel még simán bele lehet vágni ekkora távba, de nem voltam biztos benne, hogy a szervezet hogy bírja. Utoljára '97-ben tekertem le hasonló kaliberű távot. Szerencsére nem volt túl meleg, 27 fok, és volt egy kis fátyolfelhő. Szél nem volt vészes.

A másik fő kérdés volt, hogy az ülőfelület hogy fogja bírni. Jogos volt a félelem, de végül összeszorított foggal kitartott. (A Cane Crek rugót megpróbáltam összehozni egy 400-as acél nyeregcsővel, ahogy ráültem, elhajlott. így maradt a hagyományos rugós cső, emiatt is volt  egy kis para.)

A táv kereken 200 km-re jött ki, sőt, egy tiszteletkört kellett tenni, hogy meglegyen a kétszáz. Levágtam néhány parti szakaszt...

Ökör viszonylag kevés volt, találós kérdés: A balatongyöröki szépkilátóig a főútvonalon mentem, odáig nem volt semmi gond. Ott bejön a bringaút, de nem lehet lehajtani, mert árok is van, gödör is van, dzsindzsa is van. Kb. 500 métert kellett mennem a behajtóig. Tábla nem volt. Mit gondoltok: volt dudáló, mutogató, ordítozó ökör?

A világosi meredek lehajtónál majdnem kinyírt egy marha, jobbról kanyarodott fel szép lendülettel átrongyolva a stoptáblán. Oda nem ártana egy záró felfestés.

A lábam jól bírta, még ment is volna tovább, viszont a tápanyaggal kapcsolatban kérek tanácsot, mert a közérzetem nem volt tökéletes.

A következő fogyott: kb. 8-9 liter víz, 6-7 müzliszelet, 1 zacsi szőlőcukor, 1 banán, három nagy őszibarack, valamit egy hekk sültkrumplival+1 sör (szerencsésebb lett volna egy 2 százalékos radler)

Előtte nap a Decathlonban nézegettem az izotóniás cuccokat, nagy rablás az egész, kereskedelemnek álcázva. Ehelyett vittem magammal tömény citromlét cukorral és sóval, ezt adagoltam a kulacs vízbe. (tök finom a sós limonádé!)