Newton a mozgást az "abszolút tér"-hez viszonyította, ezért számára a mozgás ténye és a sebesség is abszolút volt. 

Később ugyanez volt a helyzet Lorentz-nél is, aki az abszolút nyugvó éterhez viszonyította a mozgást, így a mozgás és a sebesség még nála is abszolút volt. Az ő abszolút nyugvó étere tulajdonképpen Newton abszolút terének anyagiasított változata volt. 

Ebbe köpött bele a fiatal Einstein, amikor az étert nem-létezővé nyilvánította, így a mozgás és a sebesség is relatív lett. Persze 15 év múlva, amikor Einstein visszafogadta az étert, a mozgás tényének és a sebességnek is újra abszolúttá kellett volna, de ez már nem következett be. 

Valami titokzatos ok miatt a tudóstársadalom már nem követte Einsteint, így a mai napi tévesen azt tanítják, hogy a mozgás (és a sebesség) relatív.