Göncz Árpád nagyon közvetlen, barátságos ember volt. Egy barátnőm mesélte, hogy amikor az unokájával sétált, a hatéves kisfiú, akinek sejtelmes sem arról, ki is ő, leszólította, és jól elbeszélgettek. Igaz, akkor már nem volt elnök, de akkor is sokan tisztelték-becsülték.

Ami az ország tortáját illeti, azt is lehetett venni az Ízek Utcájában, de akkora sor állt előtte, hogy azt nem akartam kivárni, főleg nem a tűző napon. Nem is értem, miért nem húztak fel néhány napvitorlát. Csepelen, a Daru-dombon is alighanem kapható volt, de a meleg miatt inkább otthonmaradtam.

A Kenyérlelke fesztivál, amin szintén voltam tavaly, most Budajenőn volt, odáig pedig nem megyek egy sóskifliért. Még kettőért sem!