AOTD pótlás on

 

Simon & Garfunkel - Bridge Over Troubled Water

“I’d rather be the Metal Hammer than the nail”, ehhehe. Nekem Simon hangja/énekstílusa mindig túl édeskés volt, meg ettől az egyszálgitáros folkos-énekes stílustól mindig idegenkedtem, bár itt azért jól meghangszerelt dalok vannak. Rögtön 3 orbitális slágerrel indul, meg ott a The Boxer is a nájnánáj-al, de a többi dal is ismerős, szóval tuti hallottam már az összeset korábban. Nem véletlenül lett ez akkora siker. 8/10

 

Pain Of Salvation - Road Salt One

A lassan leeső, de aztán nagyot szóló lemezek egyik díszpéldánya nálam ez a lemez. Első hallásra hatalmasat fintorogtam, hogy ez a retróskodás mégis wtf, a korábbi lemezeik fényében. Néhány hónappal később meg épphogy kicsúszott az azévi topháromból. Nosztalgiára, múltba révedésre hajlamosnak kell lenni  a hangulatához, az már biztos. 9/10

 

Kraftwerk - Trans-Europa Express

A germán prüttyögésizmus-tűréshatáraim nem kerültek máshova a legutóbbi katasztrofális találkozásunk óta, mégis ezt most könnyebben elviseltem, mint a Mensch-Maschine-t. Biztos kipihentebb vagyok. Meg talán az is segített, hogy ezt a felénél leállítottam. :D 5/10

 

Manilla Road - Crystal Logic

Na, legalább velük is képben vagyok most már. Nem rossz, de a kultstátusz talán nem véletlenül maradt kult. Nekem legfőképp ez a nazális, meglehetősen nyávogó ének nem tetszik, de ha jól látom, a bandafőnök-gitáros énekelt, őt lecserélni meg bajos lett volna nyilván. Az éneket leszámítva - ahhoz meg gondolom, hozzá lehet szokni - a zenével nincs nagy baj, 7/10

 

AOTD pótlás off