AOTD on

Death - The Sound Of Perseverance

Több ezer lemez meghallgatása után nyugodtan állíthatom, hogy amit Chuck elkezdett a Human magasságában, majd ami a Symbolicnál csúcsosodott ki, az túlmutat a metálon, túlmutat az egyetemes könnyűzenén, de még a 250 évvel ezelőtti bécsi parókásokon is. Annak ellenére, hogy a Sound mindig is egy kicsit a Symbolic árnyékában marad - többek között a hangzás és a rikácsolás miatt - azért ez is legyőzhetetlen görgeteg, ami szempillantás alatt elsöpör mindent, ami az útjába kerül. Chuck itt nagyon rajta volt már a Hammerfall vezette metál-feltámadás tracken, és a minden ízében kortárs, modern Symbolic után újra el akarta a falig tolni a tradicionális fémzenét. Még nincs meg vinylen, de mióta kipörgött, minden este meghallgattam a CD-t, és egyszerűen nem tudok napirendre térni a zeneiség a komponáló készség ilyen szintű megnyilvánulásán. 10/10. Álljon itt újra a youtube történetének legviccesebb kommentje, ami szintén ehhez a lemezhez kapcsolódik:
"Band: Let's cover a song from The Sound of Perseverance album.
Drummer: Oh no.
Band: Ok, song called "Voice of the Soul"
Drummer: Uff"

David Bowie - The Man Who Sold The World

A címadó szám az én generációmnak már csak a Nirvana unpluggedjáról lehet ismerős, nagyjából az volt a második Bowie-szám, amit a Jagger-duett után hallottam. Nagyon távol vagyok még a teljes diszkó megismerésétől, de amit eddig hallottam, azok közül talán ez a legrockosabb lemeze Bowie-nak, és nem is igazán hangzás, hanem inkább attitűd szempontjából. Egyébként meg is van bakeliten egy mostani újranyomás, amit még fel sem mertem bontani, mert a borítón egy női ruhába öltözött férfi látható, amit manapság legjobb azért gyári celofán mögött tartani, mielőtt még valaki véletlen megbuzulna tőle. Na de komolyra fordítva a szót: az évek alatt már felgyűlt vagy húsz olyan lemez, amit igazából nem is akartam megvenni első szándékból, de annyira olcsó volt, hogy egyszerűen nem bírtam ott hagyni. Ilyenek hogy Mastodon, AC/DC, de Bowie-ból is van már vagy három, nem beszélve a Movements elefántos dupla kiadásáról, amiból szintén van a használatban lévőn kívül még három gyári celofános, mert 10 euróért egyszerűen nem bírtam ott hagyni a világ legjobb dupla albumát, amiből tizenvalahány év alatt még mindig nem tudták eladni azt a 300 számozott példányt, amit legyártottak belőle. Gondoltam, egyszer majd ünnepélyesen átadom őket a gyerekeknek, a tarisznyás pogácsa mellé egyfajta útravalónak majd ballagásra, vagy érettségire, vagy ilyesmire -  más egyébre úgyse nagyon számíthatnak. De már kitaláltam egy jobbat! Szóval itt van nálam vagy húsz, még fel nem bontott lemez a gyári csomagolásában, köztük az AC/DC-től a Power Up, amit valami 4000 forint/10 euró körüli összegért vettem meg, talán borítóhibás lehetett, mert volt egy kis nyomás az egyik alsó sarkában, de akinek ez hiba, az tényleg menjen már valahova. Szóval itt porosodott nálam már egy éve, és tegnap tudjátok mit csináltam vele? Eladtam az unokatesómnak 6000-ért! 2000 magyar forintot fogtam egyetlen lemezen!! Ma éjjel gyakorlatilag aludni sem nagyon bírtam. Ezért gyűjtögetem hát a garázsban évek óta a vinyl-küldő dobozokat. Hogy a picsába nem jutott még eddig eszembe kereset kiegészítés gyanánt, hogy olcsón beszerzett lemezeket drágábban eladjak? Valahogy mindig is úgy voltam vele, hogy én azért veszek hanglemezt, hogy hallgassam, nézegessem, szagolgassam, és nincs kedvem pár száz vagy ezer forintért sorban állni a postán, szarakodni itthon a címke nyomtatással, meg ilyenek, de manapság már itthonról, elektronikusan minden elintézhető, csak az automatáig kell elbattyogni, oszt csókolom. Szóval most eléggé fel vagyok spannolva, viszont még nem jött el az én időm, ezzel a pár lemezzel még nem fogok beleugrani, egyébként is úgy érzem, hogy pangás van, 4-5 év múlva talán nagyobb lesz a vásárlóerő. Addig is készülök. Az az iszonyatos tudásanyag, ami felhalmozódott bennem, hogy mit hol érdemes megvenni, az most fog majd igazán kamatozni. Ujjamat rajta tartom a piaci változások ütőerén. Gyűlni fognak a lemezek, a lemezkartonok, a bubifóliák. Tudjátok mi lenne a legmenőbb? Ha pár év múlva a világ felfedezné a Movements-et, mondjuk valami reklám, sorozat, vagy filmzene kapcsán. Elszabadulna az őrület, az első nyomású Movementsek vagyonokért cserélnének gazdát, a téboly tetőpontján pedig megjelenne az online piactereken Latzi bácsi, a jó kis gyárilag fóliázott Movements lemezkéivel.

AOTD off