A mai nap jelentős részét a Várban töltöttem, mint évek óta. Ilyenkor látogatom meg a Mesterségek Ünnepét. Ezúttal is így volt, már délelőtt tíz órakor ott voltam, részint mert kevesebben vannak, részint, mert nincs olyan meleg. Így aztán volt időm és kedvem a bámészkodáshoz, volt is mit.

Meglepődtem, mert az ottlévő evangélikus templom előtti plakáton a Protestáns Sokadalom cím szerepelt. Kiderült, hogy többféle szabadtéri kórusbemutató lesz, és magában a templomban folyamatos orgonahangverseny van. Be is mentem, és vagy húsz percig gyönyörködtem benne.

A kiállításra belépve mindjárt elsőnek érdekességgel találkoztam. Egy ott álló nő érdekes fonásmintát mutatott. Négy különböző színű, orsóra tekert, állványra függesztett fonalat láthattam. Két személy (általában fiatal lány) egymással szemben állt, és ügyesen egymás felé lökte az orsót. Gondolom, közben jóízűeket beszélgettek. A végeredmény nagyon szép lett. Két kezdő próbálkozott vele, rögtön sikerélményük volt.

Továbbmentem, bőven akadt szemlélnivaló. Az egyik kedvencem egy babaház volt, a hozzá illő berendezéssel. Nem annyira asztal, szék,ágy, hanem olyasmik, mint söprű, lapát, poharak,kanál, kés. villa, olló. A kedvencem viszont néhány üvegmosókefe volt, akkorka, mint a kisujjam első két íze.

A díszvendég ezúttal Törökország volt, egy középkorú nő szőtt valami fehér-piros mintás, szépnek ígérkező textilt. Mezítláb nyomkodta a lábítót, úgy, ahogy illik. Mellette egy bábkészítő, néhány kész termékkel. Ritka volt a kezesbáb, de elég sok sziluett, gondolom, a Karagöz hatása. Viszont volt egy jó nagy bábu, turbános, szakállas, középkorú, derűs mosolyú férfi. Miután imafüzért tartott, hodzsának gyanítottam. Elégé derűs egyéniségnek tűnt, biztos nem korholta a híveit, ha ittak egy-két pohár bort.

Szintén törökök által készített, míves vörösréz karkötők, csöpp, nyeles kávéfőző edények, egy-két fülbevaló. Volt kalligráfus, csodaszép írást nézhettem nála, méghozzá lúdtollal dolgozott!

A nagyszínpadon csak délben kezdődött a műsor, de egy kecses mozgású nő már afféle bemelegítést végzett, a legyezőjével játszott, irigylésre méltó könnyedséggel siklott. A plakátról megtudtam, hogy Dél-koreai a szereplő. Egyvalaki kísérte, valami húros hangszeren. Viszont volt olyan része, amire ráütve szinte dobszerű hangot adott.

Tovább nézegettem, és egy fegyverkovács-késkészítőnél kötöttem ki. Az egyik érdeklődő elárulta magáról, hogy időnként gladiátorként lép fel néhány rendezvényen. Mesterünk arca felragyogott, és közölte, hogy már régóta tervez egy teljes római hadi felszerelést Aztán elkezdte magyarázni az akkori csodafegyver, a pilum tulajdonságait. Illetve elkezdte volna, de akkor harangozták a delet. Miután a Mátyás-templom mellett voltunk, ezt némi szünet követte. Nem számoltam, de szerintem bőven meghaladták a tizenkét ütést. Aztán viszont megtudtam, hogy akkori fegyvertechnikai csúcs volt, nem szívesen álltam volna vele szemben.

Persze, étel-ital is bőven volt, főleg a sült kolbásznak volt csodás illata. Meg kell adni, krumplival, savanyúsággal elég emberes adagnak tűnt, jól lehetett vele lakni! No meg több helyen volt dödölle is, amit apu kedvéért igenis gánicának hívok!

Még elgyönyörködtem néhány csodaszép selyemsálban, általában egy szín többféle árnyalatára volt színezve. Az árát meg sem mertem kérdezni!

Aztán úgy döntöttem, hogy ha már ittvagyok, igenis megnézem az Ízek Utcáját, és meg is tettem, jó néhány lépcsőn baktattam le, A leghosszabbat megszámoltam, 84 fokból állt. De nem ez volt az egyetlen! Leérve megállapítottam, hogy itt aztán van választék bőven! Húsáruk, sajtok, lekvárok, szörpök, sör, bor, pálinka. Sok helyen kóstoló is volt, kaptam egy falatka jóízű, enyhén csípős sajtot, és egy kanálka diólekvárt is. No meg ittam egy kávét, mert már nagyon rámfért!

Persze bőven volt meleg étel is, lángos két helyen is, de például karcagi birkapörkölt is. Később tudtam meg, hogy volt olyasmit is, amit haluskának neveztek, de a leírásból rájöttem, hogy ez bizony tőtike!   

Aztán kifelé indultam, de rájöttem, hogy részint melegem van, részint fáradt vagyok. Találtam egy színpadot, amin éppen beszélgettek, előtte viszont árnyék volt és elég kényelmes székek! A Várral ellentétben az itteni utcán bizony tűzött a nap. Az ülés is jólesett, a beszélgetés is érdekes volt, mert az előadó éppen meggyőzött, hogy igenis érdemes sáfrányt termeszteni akár a kiskertünkben, akár az erkélyünkön.

Következett egy nő, aki a már említett tőtikéről mesét. Ez valami levélbe tekert töltelék, nyáron szőlőlevélbe, esetleg tormalevélbe tekerték, Miután a hús kevés volt, gombát, kölest, rizst, különféle magokat tettek, rengeteg friss fűszerrel. Tulajdonképpen szívesen megkóstoltam volna, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy az ellenkező végéig visszabaktassak, inkább igyekeztem haza,

Viszont holnap alighanem könnyített, vagy semmilyen programom nem lesz.