Végül is...

A veréb is azon lélekkel töltekező lény...

"„Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állat végéhez, és egyenlő végük van azoknak, amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is, ugyanazon egy lélek (ruach, a személytelen élet lehelete, amelyet az életadó Szentlélek közvetít minden embernek) van mindegyikben. Az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság. Mindegyik ugyanazon egy helyre megy, mindegyik a porból való, és mindegyik porrá lesz. Kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e, és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e?” (Préd 3,19–21)