"Az ősmagyar nyelv nem az időszámításunk kezdete körül alakult ki, hanem legalább 500 évvel korábban."

Ehhez hozzátennék még legalább három db. nullát... Ugyanis egy ősi nyelv - a magyar (is) ilyen - nem a "semmiből" alakul ki, hanem sok-százezer/millió év alatt fejlődik  beszéddé.

Mikortól beszélhetünk magyar nyelvről? - Tehetnénk föl a kérdést...

Akkortól, mikor a nyelv kezdett a különböző területeken, embercsoportok körében sajátos, önálló fejlődésnek indulni, s egyre több jellemzőjében kezdett különbözni más régiók nyelvétől.

A nyelv (a világ nyelvei) éppen olyan evolúciós fejlődésen ment keresztül, mint az élővilág. Az idő múlásával a kezdeti egységesnek mondható állapotból egyre több különböző úton fejlődő nyelvi sajátosságok ágaztak szét köszönhetően az emberi gondolkodás megjelenésének és differenciáltságának. (különböző területeken eltérő ötletek alapján alakították ki a szavakat.)

 

A beszéd elemi alkotói a hangok, melyek már önmagukban is önálló jelentéssel bírtak, eredetük már a főemlősöknél kimutatható: Egyes hangok érzelmi állapotot, szándékot fejeznek ki. Ezek többnyire "magánhangzók". Ma sincs ez másképp, a fájdalmat az Í, a mutatást az A, a meglepődést, csodálkozást az Ú, a visszahőkölést az Ő, a figyelemfelhívást az E hanggal hozzuk mások tudomására.

Azonban a társas tevékenységben szükségessé vált tárgyak, események megnevezése. Ennek legjobban az adott dolog által kibocsájtott hang rendszerint mássalhangzóval történő utánzása volt a legmegfelelőbb eszköz. Pl a repülő rovarok, zizegő, zörgő tárgyak  (és vele együtt az esemény) jelölésére a Z hang kínálkozott. A kopogó, tehát kicsi, kemény dolgokat a K hang jelentette, stb...

Persze, a hangokat még nem olyan tisztán ejtettük, mint manapság, de jó közelítéssel azonosnak kellett lenniük, hiszen nagyon eltérő hanggal nem lehetett ugyan azt a természetes jelenséget utánozni. Így a kommunikáció kezdetleges formája gyakorlatilag egységesnek tekinthető.

Az agy növekedése, fejlődése és a kezdetleges "beszéd" kölcsönösen hatottak egymásra.

A következő lépés a meglévő hangok - és azok jelentésének - kombinálása volt, hasonlóan ahhoz, miként ma az összetett szavakat alkotjuk. Így alakultak ki a többhangú, általában három hangot tartalmazó gyökök, melyek már valami új jelentést hordoztak, megtartva a hangok eredeti jelentését.

Ebben a fázisban jelent meg a nyelvek szétválása, hiszen a gondolkodó ember már nem ösztönösen utánzott valamit, hanem a saját elgondolása alapján válogatott a meglévő szóelemekből (ősgyökökből), és eszerint építette föl a gyököket (összetett "szavakat").

Ezért nem véletlen, hogy különböző nyelvterületeken is hasonló hangok fordulnak elő a hasonló jelentésű gyökökben, szavakban, ugyanakkor számos  ellenpélda is van, ha más logikát követve, más jelentésű hangokból rakták össze ugyan azon jelentésű gyököt. Jó példa erre a teljesen azonos jelentésű, mégis merőben más hangokból felépülő  tűz és a pir gyökök, vagy a rokonértelmű szavak sokasága.

Ezután további ősgyököket, gyököket ragasztottunk egymáshoz (toldalékoltunk), míg mások más utat is választottak az új jelentések jelölésére. (ragozó és flektáló nyelvek kialakulása).

Ezzel a módszerrel el is érkeztünk a mai beszéd kialakulásához, hiszen készen álltak a feltételek mondatok szerkesztésére, elvontabb gondolatok kifejezésére.

 

Egy nyelv kialakulása nem köthető határozott időponthoz mivel a fejlődése folyamatos, ma is tart, kivéve a mesterséges nyelvet (eszperantó), illetve azokat, melyek jelentős változáson estek át valamilyen külső hatás (keveredés) következtében.

 

"Szívesen olvasnám azokat a valódi nyelvészeti érveket, amelyek ezt az állítást igazolják."

A fent dióhéjban vázolt nyelvfejlődés történetéből és a topik eddigi hozzászólásaiból magad is összerakhatod a választ.