Paff, nagy dolgot világítottál meg előttem, már csak ezért is hálás vagyok a topiknak:
emberek, a zenehallgatás funkciója bazira megváltozott az utóbbi években! Ugyebár régebben azért kapcsoltuk be a magnót vagy ültünk le a rádió elé, mert VALAMIT meg akartunk hallgatni, szórakozni, kikapcsolódni szerettünk volna. Ma ezzel szemben sokkal jellemzőbb a háttérbeli hallgatás, szól a rádió mindenütt, ha akarod, ha nem, gyakorlatilag nem tudnál úgy eltölteni egy átlagos napot, hogy valahol ne hallj valamilyen zenét (én pláne nem, mert a velünk szembeni építkezésen naphosszat üvölt a Roxy, ami különösen káros, mivel én késő éjjelig netezek, és szeretnék reggel sokáig aludni - mingyá nyitok is egy topikot, Hogyan mérgezzem meg a szomszéd építkezést?).
Szóval, amit ebből ki akarok hozni, az az, hogy a más funkció más formát, ha úgy tetszik, más minőséget is igényel - pl. munka mellett nemigen lehet teszemazt Queen-t hallgatni, mert arra túlságosan oda kell figyelni, rágógumizenét viszont annál inkább, egyszerű, fülben maradó dallam, pergő, lendületet adó ritmus stb.
Ilyen szempontból tehát nyugodtan megtörténhet a Paff által említett különválasztás, mondjuk "leülős" és "sétálós" zenékre.

Még egy dolog, ami nem kapcsolódik a fentiekhez: nem szeretem, ha a DJ-ket úgy en bloc egy lapon emlegetik a popsztárokkal. Észre kéne venni, hogy bizony a zene is halad valamerre, ami lehet, hogy tetszik, lehet, hogy nem, de most az elektronikus irányba tart. És higgyétek el, jó DJ-nek lenni legalább olyan nehéz, mint jó zenésznek lenni. Aztán érdemes azt sem elfelejteni, hogy ezen a vonalon, igaz, csak az undergroundban vannak magyar világsztárok, akiket gyakran hívnak külföldre, neves klubokba játszani (Palotai, Yonderboi, Tommyboy), ami a többi stílusról nemigen mondható el. Szóval nézzünk kicsit előre is a nagy siránkozás közben.

[ZedIzDead]