Most találkoztam a Lighthouse nevű banda Sunny Days lemezével, és teljesen padlót fogtam tőle. Kezdetben kissé nyálasnak tűnt, pedig a harmóniák alatt iszonyat nagy durvulás megy, és úgy szól, mint az ágyú. Kíváncsi voltam, volt-e már említve a topikban, de Klogcsi is csak valami Edison Lighthouse-t emlegetett, szerencsére Doomsterson nagy prog listájában ezúttal sem kellett csalódni. Ami ott nincs meg, az tényleg nem is létezett. A lemez borítóján van egy kurva nagy luk a felső sarokban, régen telefonkönyvnél láttam ilyet, hogy valami szaki kifúrta és kvázi lopásbiztossá tette azáltal, hogy odagyűrűzte a fülkéhez, vagy a kisasztalhoz. A tasak belsejében pedig van egy bélyegző: Szabó Gábor Lemeztára. Egyből megfordult a fejemben, hogy esetleg a legendás jazzgitáros gyűjteményéből jutott el hozzám egy tétel, meg ha úgy nézem, akkor a rengeteg fúvós miatt azért a Lighthose-ra is rá lehet fogni, hogy van benne jazz, de a Szabó Gábor azért nem egy olyan ritka név, szóval valószínűleg nem. Mindenesetre ahogy nézegettem az előző lemezüket a Discogson, ott is úgy hirdeti valaki az usából, hogy azon is van lukasztás. Lehet, hogy már az egész világ tele van az öreg Szabó szétlyugatott jazz-rock lemezeivel?

Fantasztikusak ezek az értékrontó, de ugyanakkor sokat sejtető kis jelek a lemezeken, borítókon. Megannyi el nem mondott történet. Mindig elgondolkodom, hogy sok tulajjal és évtizedekkel ezelőtt vajon mi járhatott annak a fejében, aki mondjuk egy fekete tollal aláhúzogatott bizonyos dalokat a borítón? Ezek a számok tetszettek neki, vagy esetleg pont ellenkezőleg? Vagy csak simán meg volt bolondulva?