Bölcsesség könyve  2. fejezet.1 -24 v

1 Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: „Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból.

9 Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! 16 Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. 17 Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut!

 Az istentelenek tévedése.

21 Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket. 23 Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette.

ÁMEN,