AOTD on

Eldovar - A Story Of Darkness & Light

Az első három Kadavart nagyon szerettem, még koncerten is voltam, aztán valahogy elmentek mellettem. Az Eldert felületesen ismerem, rémlik, hogy ideig-óráig tetszett valami tőlük, de ők is azt a fajta stonert művelik, ami nagyon könnyen monotonná tud válni, és amiből tényleg brutális túlkínálat van. Az Eldovart inkább az Ederhez érzem közelebb (bár, ha most fel kéne idéznem tőlük valamit, akkor nem jutna eszembe semmi), a Kadavar leginkább csak az énekes kissé nyafogós, éretlen hangszíne miatt ugrik be. Tényleg erősen jelen van a Pink Floyd, de érzek benne egy jó adag kortárs progot is, ilyen Motorpsycho, Gazpacho-féle motoszkálást, ami nyilván megint retrospektív, szóval mindenképpen visszakonvergál az egész a hetvenes évekbe. Leginkább talán még az In The Way középrésze emlékeztet egy letisztult Kadavar-dalra, de aztán az is egy kellemes space rocká témává alakul, de ma jött ki a Haunted Plasma is, ami pár perc alapján szintén tök jó space rocknak tűnik, de egyik sem az a Space Autopsy, amitől első hallásra elszáradt mindenem. Egyáltalán nem rossz, de egy hallgatás után ez tipikus háttérzenének tűnik az esti olvasgatáshoz, ami tökéletesen beleillene mondjuk a Heavy Psych, vagy a Karisma katalógusába, de igazán nem is lóg ki onnan felfelé. Párszor még biztos meghallgatom, hátha beakad, mint az a norvég banda, aminek most nem ugrik be a neve, de itt eléggé ment a topikban, és még én is belistáztam a legutóbbi lemezüket.

AOTD off