Jol sikerult az Iron Maiden koncert a Kisstadionban.

Nagyon sokan vartak a zenekart, de mint az kesobb kiderult Bruce Dickinson

jovoltabol ok nem szolgaltak ra a bizalomra. Mindjart az elejetol kezdve

brutalisan szoltak, nagy erovel dorogtek a gitarok.A multkori koncerthez

kepest valamivel tobbet mozogtak, nem allt annyit egy helyben a ket gitaros

a valamilyen serkentovel alaposan felpumpalt Adrian Smith es a kopasz

Steve Harris. Most sem hoztak magukkal a sulyos felleporuhaikat, Dickinson

is csak farmerban-poloban karogott - horgott. A ritmusszekcio alapozasaval-

Nicko Mcbrain dobos is allat modon jatszott- a gitarosok fureszelesevel

alaposan taroltak az olyan Maiden balladak mint a Sacrifical suicide a

Number of the beast-rol, vagy az Once upon the cross a Killersrol.

A Dead but dreaming kozben viszont mindennek vege lett. A koncert elejen

mar eppen megallapitottam Dickinson milyen szokatlanul kozlekeny

hangulatban van, bar a kozonseget leszamitva az egesz jelenlevo stabot

elkuldte melegebb eghajlatra. Amikor a fent emlitett nota kozben teljesen

elmentek a gitarok, Dickonson a mikrofonallvanyt behajitotta a kozonseg

koze, majd hat szammal a hivatalos befejezes elott azonnal levonult a

szinpadrol onkenyesen befejezve a maiden bulit. Ezert a huzasert minimum

egy jokora pofanvagast erdemelne, hiszen mindenki teljes koncertet

fizetett, a korabbi roviditesekrol nem is beszelve.