A . epizód tartalmából (béla, a szombat esti lázálom)

Este nyóc körül az őslakos fröccsöntők legnagyobb mekkrökönyödésére váratlanul színes leplekbe burkolózott feketék és rastafrizőrök öntik el a a környék krimóit, inkluzíve a nagy dolgok megtörténtének szokványos színterét, az Apróka Borozót. Mindez semmi, hamarosan megjelenik Béla, aki gyorstalponálló tan- és sörfolyammal Bongo Man-né képzi magát, oszt irány az Afro Fesztivászat. A Fonóban már áll a bál, potenciális paulina-jelöltek garmadája káp-rázza a konga-dobok ütemére magát és szegény béla megfáradt szemeit és képzeletét, ki mellesleg olvad a gyönyörtől, nem úgy barátnője, élő lelkiismerete és megmaradt kicsiny önkontrollja. Most bosszulja meg magát a kihagyott angolóra Shalinával, antihősünk süppedős elméjével nehezen követi az angol nyelv holland és nigériai dialektusait. Béla közben táncba lendül, az emelkedő hagulatban sajátosan ötvözi egy bekokizott rastaman és egy kangörcsben vonagló orángután mozgásvilágát, szerencsére sokat emel a látványon, hogy gondos kezek már jó előre lekapcsolták a villanyt és tök sötét van. Reggae, dub, etno-dörgés, denszendergés, majd jöhet a hullaszállító haza, ahol már csak a kongák ütemes ritmusa a fülben, végül, mint mindig, a nyugtot hozó álom.
Epilógus: Másnap az eperföldek végtelenjén, miután fél órát követően kiderül, hogy béla kosárkájának alján még mindig csak három szem árva eper gurgulászik, a barátnő némi malíciával megjegyzi: "most bongjá, béla!" Béla életfilozófiai jellegű ellenvetése, miszerint csak az a fontos, ami a szemnek láthatatlan, utalva gyomrában rejtőzködő annál nagyobb számú eperkülönítményre, ezúttal süket fülekre talál, béla szintén süket fülekre szeretne találni, de nem sikerül, így végül mégis végig köll hallgatnia, amit ezek után kap. Minden jó, ha a vége jő: béla megkapja méltó büntetését. Happy end!
Végül a tanulság az eperföldekről, különös tekintettel paulinára: a kicsik a legédesebbek.