Planck felismerése szerint a fény által szállított energiakvantum nagysága arányos a fény frekvenciájával. Azonban ez nem egyetlen egy meghatározott érték, hiszen az adag nagysága a frekvenciától függ, amely így minden frekvenciánál más és más.

 

A Szuperfizika fényelmélete szerint az energiaadagokat a véges hosszúságú hullámvonulatok szállítják. 1 energiaadag (kvantum) nagysága egyenlő 1 hullámvonulat energiájával.

 

Az atom által 1 adagban kisugárzott energia a hullámsorozatban található tényleges rezgések (elemi hullámok) számától függ. Tehát az egy adagban kisugárzott energia a következőképpen írható fel: 

 

E= e*n

  

ahol:

E … 1 energia-adag (energiakvantum), amelynek mértékegysége {Joule}

e ... 1 rezgés (1 elemi hullám) energiája, amelynek mértékegysége szintén  {Joule}

n … az 1 hullámsorozatban lévő rezgések száma

 

Az n értéke a frekvencia és a hullámvonulat kisugárzásának időtartamából kiszámítható:

 

n= t*f   

 

ahol:

n … a ténylegesen kisugárzott rezgések száma

f ... a fényhullám frekvenciája (az 1 másodpercre eső rezgések száma)   {1/s}

t ... a fényimpulzus (hullámsorozat) időtartama   {s}

 

Így az energiaadag nagysága:

 

E= e*t*f  

 

Ez a képlet megfelel Planck feltevésének, mely szerint a fény adagokban szállítja az energiát, és az adagok nagysága arányos a fény frekvenciájával. Ha bevezetjük, hogy h=e*t  ,akkor jutunk Planck képletéhez:

 

E= h*f     

  

ahol:

h … a Planck állandó

A Planck állandó tehát az atom által keltett fényhullámvonulat 1 rezgésének energiája megszorozva az atom radiációs idejével, amely a ténylegesen kisugárzott hullámvonulat időtartama. A Planck állandó mértékegysége: {Joule*s}