Szubkulturális környezettől is függenek ezek. De köszönöm az észrevételezést. Nehéz pontosan, az értelemnek megfelelően fogalmazni, különösen ha az "elkényeztetés" szó - mai értelemben - más, mint egy háború utáni világban. Talán érthetőbb, ha egyes szülőket túlgondoskodónak, túlzottan védelmezőnek tartjuk, míg egy másik részüket éppen fordítva, elhanyagolónak lehet mondani - eltekintve a kettő közötti, szűkebb régiótól. De amit írtam az nem is hazánkról szól, mint ahogyan a topiknyitó sem, hanem a "fejlett nyugatról".

Talán érthetőbb (vagy nem?), ha ide berakom a Pink Floyd 1979-es "The Wall" albumából a "Mother" c. számot, amely - megfelelően értelmezve - a szövegében művészi eszközökkel jelzi azt, amelyet "transzgenerációs sérülésnek" nevezünk. Amit Dr. Máté Gábor (Kanada) úgy fogalmaz, hogy a szülők átadják gyermekeiknek a sérüléseket (saját személyes példát is ad), azt pl. Pálferi a gyermekre való ráterhelésnek hívja. És ezt maga a gyermek sem veszi észre, mert benne él, neki ez a természetes, és a saját gyerekét is ezáltal neveli később.

Egy változat a YouTube-ról:
https://www.youtube.com/watch?v=YHXmX5061HY
Egy magyarra fordítás változat:
https://www.dalszovegforditas.hu/lyrics-magyar-dalszoveg-forditas/pink-floyd-mother-dalszoveg-forditas#google_vignette

Sajnos egyik fordítás sem tökéletesen adja vissza a lényeget, amelyet egyébként is a dupla album koncepciójának az ismeretében érthetünk meg igazán. Sőt a dalszerző Roger Waters (Pink Floyd gitárosa) személyes sorsát is ismerni kellene a teljesebb képhez, meg ahhoz, hogy megtudjuk, mi is ez a "Fal", amiről a lemez szól.
(Az utolsó sorban az eredeti szöveg szerint inkább azt kérdezi anyjától: "Szerinted elég magas már a Fal?")
Kemény, szívbevágó gondolatok húzódnak meg a "mindenben segítő anyáról", melyek nagy része még ma is aktuális. Noha az album elkészülte idején az X generáció éppen felnövőben volt csak.