EFB

Blues Pills - Birthday

Ne kezdjünk el érzelgősködni, de az áldott állapotban, folyamatosan növekvő női pocak az egy legcukibb dolog a világon. Mégis mikor tavaly megláttam Elin terhes promó fotóit, ahol olyan agresszíven düllesztette a csupasz pociját, mintha éppen be akarna valakit lökni vele a metró alá, vagy mintha egy rapper markolászta volna a tökeit, hát, nem is tudom. A legutóbbi lemeznél jött elő Elinből ez a fene nagy nőjogi aktivizmus, de az a lemez alapvetően nem a körítés miatt volt gyenge, hanem egyszerűen zeneileg volt nagyon karcsú. Úgy tűnik, hogy a régi gitáros távozása után örökre búcsút lehet mondani a zsíros, fülledt bluesos, ősrockos témáknak, ez már sokkal inkább Soft-Rock Pills, vagy inkább Soul Pills. Annak ellenére, hogy a zene elégé minimálnak tűnik most is, Elin egész jókat énekel, egy csomó téma már elsőre is beragadt a fülembe. Bár az első két lemez Art Nouveau stílusú borítója elég nagy klisé volt már megjelenésüknél is, mégis jól behatárolta a zenei irányvonalát, és ez a mostani zenekaros cover már az új idők szele, de szerintem nyugodtan lecserélhették volna a nevet is, ha már ilyen nagy Birthday van. Nyilván a jól bejáratott brandet nem karták kidobni, de itt az énekesnőn kívül már tényleg semmi nincs a Lady in Goldhoz képest. Ennek ellenére ez egy elég jó kis lemeznek tűnik elsőre ilyen langyi-rock, soul power-pop vonalon.