Más, de miért is más?

Az elmúlt 80 év tanulságos.
Még soha sem láttuk ennyire dokumentálhatóan a transzgenerációs hatásokat. Azokat a jelenségeket, amelyeket egy adott generáció rész-népessége képtelen követni. Csak a sajátjában él, ahhoz viszonyít, azt tartja természetesnek. És úgy véli, hogy mindezeket átadja a következőnek, azok meg az utánuk jövőnek.

Az így vélelmezettek és a topiknyitóban felsoroltak azonban csak a felszín. A titok, és a megértés kulcsa mélyebben van. Ha nem ásunk mélyre, akkor félreértések és félremagyarázások útvesztőibe kerülünk, amely jelenség éppen az új keletű felszínességnek a megnyilvánulásai, és ez a topik csak egy olyan gumicsont rágássá fajul, amelyben aki beír, az "Na most jól megmondtam!" jóleső érzéssel távozik, míg mások szégyenkezve hallgatnak, vagy saját nézőpontjukat hangoztatva szintén "jól megmondják". Ez utóbbi nem más mint egy egymással vívott szellemi harc, egy háború mindaddig, míg az ilyesmit leállítja ugyanennek a fizikaivá válása. Amire ugyanilyen nagy az esély, mint a gumicsontra.

Ki kellene kerülnünk abból - a mára már kb. 100 évesre nyúlt - ciklusokból, amelyek az emberiség történelmére oly jellemzők. S amelyeket oly értetlenül szemlélünk, hiszen újra meg újra előbukkan benne a "soha többé ilyet" gondolata. Mégis - legalább is eddig - mindig megtörténik.

Én személy szerint nem kívánok tragikus folytatást az ALFÁ-knak.

Ezért valóban égető kérdés az, hogy "hogyan tovább?".