Tegnap délután a Millennium Házában jártam, egy könyvismertetőn. A Pálmai – Lantos szerzőpáros Andalúz örökség című könyvéről beszéltek, andalító flamencozenével tarkítva. Ez az írói név a Szélesi Sándor – Vancsó Éva szerzőpárost takarja, akik kivételesen romantikus regényt írtak. A cselekmény két szálból szövődik, és Spanyolországban játszódik, mert azt mindketten szeretik. A főszereplő magyar, és csak rövid időre utazik oda, illetve így tervezi. A történet 1956-ben kezdődik, hősünk ide disszidál (korabeli kifejezés) mert ez az ország sok magyart fogadott be. A másik szálban egy nő az anyját próbálja megkeresni, aztán találkoznak. Három városba vezet az útjuk, Sevillába, Ceutába,  és Cádizba.  Mindhárom helyen jártak, hogy hiteles legyen a könyvük. Nem csak a múzeumokat, a hétköznapi életet is tanulmányozták, különös tekintettel a gasztronómiára!

Még egy érdekességet jegyeztem meg, a fura egybeesés különös esetét. A könyvet Spanyolországban kezdték, Thaiföldön folytatták. Egy szállodában laktak, és Éva megismerkedett a két szomszédjával, akik a flamenco kedvelői voltak, és sokat beszéltek arról a kocsmáról, ahol szerintük a legjobb a zene és a tánc. Egyébként ilyen bár minden utcasarkon van, sőt időnként bár sem kell hozzá. Az érdekes az, hogy itt történt.

Végül is jól éreztem magam, az előadás érdekes volt, a képek jók, a zene kellemes, és a környezet is kellemes. A rendezvény szobában volt, a kilátás pedig a rózsakertre nyílt. A végén még sétáltam egy keveset. Részint kellemes volt az idő, részint kissé elzsibbadt a lábam, és jólesett megmozgatni, részint pedig közelről csodáltam meg a rózsakertet.

Végül is kellemes nap volt!