Orbán az EU-t bírálta Tallinnban

Az Európai Uniónak nincs stratégiája. Elvileg mindenki támogatja a bővítést, de nincs forgatókönyv, és ez bizonytalansághoz vezet – idézte a Tallinnban tárgyaló Orbán Viktort a Reuters. A magyar kormányfő kétnapos észtországi látogatásán kiemelt téma volt az EU-tagságra való felkészülés, s megállapodás született arról, hogy a külügyminisztériumok keretet teremtenek a rendszeres konzultációkra és információcserére NATO-ügyekben is. Orbán jelezte, hogy Budapest erkölcsi kötelességének tekinti Tallinn NATO-felvételének támogatását – írta az MTI.

Orbán méltatta az észt gazdaság fejlődését. – Ha Magyarország fejlődése sikertörténet, akkor Észtországét kétszeresen annak kell tekinteni, hiszen sokkal nehezebb helyzetből indult – mondta. A miniszterelnök sok hasonlóságot látott a Fidesz és az észt fiatal értelmiség függetlenségi mozgalma között. Örömmel nyugtázta, hogy itt nem kell magyarázgatni, hogy miért van fiatal kormányfője egy országnak (Maar Laart csak 40 esztendős).

A magyar kormányfő sürgette a közvetlen légi járat megnyitását a két főváros között, és azt hangsúlyozta, hogy a döntés most az észt vezetőkön múlik. Beszámolója szerint az észt parlament még a nyáron ratifikálja a már működő szabad kereskedelmi megállapodást, az év végéig pedig a kettős adóztatás elkerüléséről szóló szerződést is aláírják, továbbá a kulturális együttműködést is fejlesztik.

Ígéretek színjátéka Brüsszel és Budapest között

A csatlakozási tárgyalásokon az EU és Magyarország között mind gyakoribbak a nézeteltérések. Az optimista brüsszeli változat szerint a mezőgazdaság kivételével valamennyi fejezetet megnyitották már a tárgyalásokon, amelyek így a megfelelő ütemben haladnak. Magyarország viszont fél a lelassulástól, és arra panaszkodik: a legfontosabb kérdésekben az unió továbbra sem kíván színt vallani – írja brüsszeli tudósítónk.

FELVÉTELI TÁRGYALÁSOK

EU: A portugál soros elnökség alatt terítékre kerül valamennyi témakör; a júniusi külügyminiszteri fordulón nyitják meg a mezőgazdasági fejezetet. Így a második fél évben új szakaszba lépnek a tárgyalások, hiszen már nemcsak különálló fejezetekről, hanem összefüggő „csomagokról” lehet majd egyeztetni. A menetrendet eddig sikerült betartani.

Magyarország: Az EU újabb és újabb kérdéseket tesz fel a magyar tárgyalóküldöttségnek, és ez – a megegyezés helyett – végeláthatatlan „interjúkészítéshez” vezethet. A legkényesebb témáknál ráadásul az unió nem közli egyértelműen az álláspontját. Nem tudni például, mennyi regionális támogatást akar adni az EU, korlátozni kívánja-e a munkavállalók szabad mozgását, és hajlandó-e egyáltalán közvetlen támogatást fizetni a termelőknek.

FORGATÓKÖNYV

EU: Brüsszel egyelőre semmilyen dátumot nem ad a tagjelölteknek, még a felvételi tárgyalások lezárásának időpontját sem kívánja megjósolni. Az Európai Bizottság legalább annyit ígér, hogy ez év végére az eddiginél világosabb, talán már dátumokat is tartalmazó csatlakozási forgatókönyvet készít. A tagállamok többsége azonban ellenzi ezt, és az idén még egyáltalán nem szeretne időpontokról beszélni.

Magyarország: A magyar kormány változatlanul 2001 végén kívánja lezárni a csatlakozási tárgyalásokat, és 2003. január 1-jén szeretne belépni az EU-ba. A 2003-as felvétel technikailag ugyan lehetséges, ám azt Brüsszelben – nem hivatalosan – valószínűtlennek minősítik. Magyarország bízik abban, hogy legkésőbb ez év végén végre az unió is céldátumokat tűz ki a bővítéshez.

RATIFIKÁCIÓS FOLYAMAT

EU: A tagállamok 2002 végéig akarják lezárni az intézményi reformokat. Az Európai Bizottság és a tagországok is úgy vélik: ha valamelyik tagjelölt időközben be is fejezi a tárgyalásokat, a csatlakozási szerződést nem lehet az intézményi reformokkal párhuzamosan ratifikálni. Ez gyakorlatilag kizárja a 2003-as felvételt.

Magyarország: A párhuzamos ratifikáció jogilag lehetséges, emiatt tehát nem érdemes lemondani a 2003-as csatlakozásról – érvel a magyar kormány. A jogi érvek valóban helytállóak, és a bővítési menetrendet befolyásoló ratifikációs vitában még az EU sem döntött hivatalosan. Ám a fő kérdés az: érdekelt-e az Európai Unió a párhuzamos ratifikáció megszervezésében, vagyis a tagfelvétel felgyorsításában.