Egy ismerősöm mondta, hogy 40 évvel ezelőtt az alkatrészeket edzés után szárazjéggel is hőkezelték.

Van ennek értelme?

Adott esetben természetesen van. A művelet neve mélyhűtéses edzés, és azzal függ össze, hogy az edzés célját jelentő martenzites (kemény, rideg) szövet keletkezési kezdő- és véghőmérséklete függ a karbontartalomtól, éspedig a befejezési hőmérséklet (hűtésről beszélünk, tehát ez az alacsonyabb) nagyobb karbontartalmú acélok esetében kisebb. Magas karbon%-nál elannyira kisebb, hogy szobahőmérsékletig hűtve nem érjük el, ezért tovább kell hűteni.

Ha a szövet nem alakul át teljesen martenzitessé, akkor az átalakulás - ami viszont méretváltozással jár - még évekig (!) folytatódhat, tehát az erdetileg helyes méretre készített darab idővel (!) selejtté válik.

Pikantériája a dolognak, hogy magas karbontartalmú acélokat leginkább éppen szerszámokhoz és mérőeszközök pofáinak védelmére használunk, ahol a méretváltozás a legkritikusabb.

A szárazjeges hűtést azért csak második lépcsőben alkalmazzuk, hogy a hősokk okozta repedés- és vetemedésveszélyt csökkentsük: a martenzites átalakulás kezdetéig a szobahőmérsékletre hűtés is elegendő.

Maxwell és Boltzmann nem a kenyerem.