csoportos szuicídum...

Most már tényleg megyek, már a bunkó bikanyakú borotváltfejű béemvés is hazajött, itt hörgeti a 316-ost az ablak alatt, még öt perc és elkezdenek csácsogni a madárkák a hársfák lombjai közt, s akkor nekem végem lesz, mint a botnak, mert ha madárfütty zendül, akkor nem bírom álomra hajtani busa nagy fejemet, s holnap el fogok pilledni 180-nál az M3-ason, s akkor Peter barátom jobblétre szenderül, hiába rúgja vissza a váznyúlvány a Kamazt, ráadásul a Jim sem fogja megérni, hogy hamvas karjaikba zárják a beígért 22 éves ikerleányzók, s akkor úgy kell megtérnie az örök vadászmezôkre, hogy nem vadászott le egyetlen hun gazellát sem, ezt meg ugye karmikus okokból nem akarhatom neki, mert még fehérretekként születik újjá a következô életében, esetleg megragad jegyszedônek a nirvána küszöbén, vagy neadjisten lámpaoltogató válik belôle ott, ahol az örök világosság kellene hogy fényeskedjen neki, egyszóval a nemalvásomnak holnpinapon sommás következményei eredezhetnek, ezért most végre húzok alunnyi.

fargo
puha-pihe-párnika rulez