Itt elvesztettem a fonalat.

 

Figyelmesen el kellene olvasnom ezt a könyvet...

 

 

 

Egyébként a vicc az, hogy amikor a feltaláló másnap elkésik, nagyon hasonló. Mielőtt beiratkoztam az egyetemre, tudnom kellett volna, hogy mi a lényeg. És egyszerűen kikerülni valahogy az energiavámpírokat.

Egyszer talánn majd megértem a reziduum tételt. Mosz ezt tegyük félre.

 

 

Amiért a könyvből néhány részletet idéztem:

Veszünk egy harmonikus oszcillátort. Klasszikus módon a megoldása egyetlen frekvencia lenne.

Viszont a hullámfüggvény nem a fázistérben van. Nincs egymástól független pozíció és lendület.

Ennek következtében a kvantum harmonikus oszcillárot megoldása egy Gauss-eloszlás.

(Amelynek van maximuma, például a hely függvényében. Transzformálhatjuk, és a lendület függvényében is van maximuma.)

 

(Operátor algebrával könnyen meg lehet találni a sajátértékeket és a sajátfüggvényeket.)

 

És ez az energia kvantum úgy viselkedik, mintha elemi részecske lenne.

Természetesen ez egy szabad részecske, amit a szerző nem hangsúlyot.

Nincs róla szó, hogy az oszcillátir energiája milyen folyamat által növekszik vagy csökken.

 

(Valahogy olyan ez a szemlélet, mint amikor a koordináta-rendszert teszem odébb, nem a vizsgált objektumot mozgatom.)