"hogy egy roma dolgát is felviheti a jóisten egész magas polcokra, ha kitartóan dolgozik érte."

No, erre ismét van egy történetem: 1979-et írunk. E sorok írója, dagatt, beszédhibás gyerekként egy csillagász szakkör lelkes tagja. A helyi művház teremhiány miatt a 34-es teremben egy időben tartja a csillagász és az akkor csírázni kezdő számítógépes szakkört. A terem egyik végében mi, a másikban a Commodore, Zx-Specrumosok.

Ez utóbbiak között ott legyeskedett, egy hozzám hasonlóan szintén dagatt, ám nem beszédhibás, ellenben szemmel is jól láthatóan cigány fiúcska. Idővel egyesek a két halmaz unióját képezve át-át látogattak a terem egyik feléből a másikba. Így tett a cigány fiúcska, Laci is. Évekig járt ki-ki a saját szakkörébe, miközben Lacival a csillagászok közül jól megértettük egymást (Laci azóta is az egyik legjobb barátom, akire nagyon-nagyon felnézek).

Ahogy felnőttünk, szét is széledtünk a Világban. Sok évvel később találkoztam újra Lacival, aki faggatózásomra szerényen elmesélte, hogy ő bizony elvégzett egy szakmunkásképzőt és szerzett egy szakács szakmát. -De Laci, akkor mire fel a drága öltöny, a laptop, stb. -kérdeztem. Hát elmesélte, hogy a szakmában egy percet sem dolgozott, viszont azóta is szenvedélyesen szereti az informatikát, a számítógépeket. És, mint kiderült, ért is hozzá. Ugyanis a világ három legjobban foglalkoztatott, legkeresettebb CISCO-szakembere, aki után kapkodnak a Silicone Walle-től kezdve Indiáig. Mindezt egy szakács szakmunkás papírral....

Talán enyhe is a kifejezés, hogy szimpatizálok a cigányokkal, a feketékkel, az arabokkal, stb. (még a Bélákkal is, csak őket nem értem), mert EMBEREK. Érző emberek, akik ugyanúgy örülnek mint én, amikor megütik magukat (vagy mások őket) ugyanúgy fájdalmat éreznek. És ugyanolyan ízűek a könnyeik. És minden népcsoportban vannak hitvány emberek, ahogy értékesek is.