Az a baj, hogy BL szinten nehéz színes és kreatív csapatot építeni, egész egyszerűen nem a mi pénztárcánkhoz van szabva. Itthoni bajnokságra is lehetne 4 amcsis, látványos kosárlabdát játszó csapatot összeállítani - ilyen volt például a tavalyi, ill. néhol az idei Alba - de ha kizárólag az eredményességet nézzük, ott védekezés nélkül nem tudunk eredményt elérni. Ez pedig kihozható kisebb büdzséből, egy olyan kerettel, ahol 8 fő helyett 10-et is lehet bátran rotálni, ahol mindenki ismeri a szerepét, alárendeli magát a csapatnak és fegyelmezetten betartja a taktikát. Vagy többek között elfogadja, hogy a lent említett 3 játékos viszi el a dobások nagy részét. Brown és Clark pont ilyen, megbízható és fegyelmezett légiósok voltak, akik megütik a BL szintet, nem akarják egyedül megváltani a világot, nem duzzognak, ha nem megy nekik a labda és még meg is tudjuk fizetni őket. Biztos lehetett volna kockáztatni egy rookieval, aki ha kifogjuk, támadásban-védekezésben extra és zökkenőmentesen áll át az európai kosárra, szokja meg pár hét alatt a közeget, de rosszabb esetben meg Karácsonyra teljes mélyponton lesz, esetleg mellényúlunk vele és indulhat a csere-bere, közben meg lemegy a BL alapszakasz. Ez mindig rizikó. Brown térde is az, de még mindig több szól mellette, mint ellene, ha innen nézzük.