Tavaly ígéretesen indult a Dogma sztori, az első három single alapján elkönyveltem reménységnek afféle "női Ghost"-ként. A teljes lemez ismeretében viszont csínján bánnék ezzel a jelzővel... Amúgy nem rossz, meg persze látványos a négy lengén öltözött maca, de csak a lemezt hallgatva azért van némi hiányérzetem, még ha a zenei áthallásokon túl is tudok lépni.