Drága Bélám! Talán élemedett a korom, de ara még jól emlékszem, írtam neked (bár nem tartozom neked beszámolási kötelezettséggel, de mégis fontosnak tartom a tisztánlátásod érdekében), hogy életemben nem éltem Pesten. Vidéki vagyok. Akár parasztnak is gondolhatsz.

Szóval ismét hangsúlyoznám, lövésed nincs ki vagyok. Bár akár ha érdekel, még meg is írom neked privátban, mert kurvára nem vagyok paranoiás. Szóval kérlek, legközelebb, ha beszélgetünk, jusson eszedbe a fenti infó.

Egy kelet-magyarországi városban élek. És ugye abban megegyezhetünk, hogy Magyarországon kevés vidékebb hely van, mint a keleti végek. Hidd el, tisztán látok. És elég tapasztaltnak is tarom magam. Sokat éltem már.

És elfogult sem vagyok. Kedvenc mondásom, ami az általad leírtakkal kapcsolatban először eszembe jutott (szívesen átadom neked, de csak forrásmegjelöléssel használható ám! :-) )

"A szar mindenképpen, minden körülmények között szar marad. Szépítheted, cicomázhatod, fűszerezheted, díszítheted petrezselyemmel, vagy citromfűvel, illetheted szép nevekkel, formázhatod kuglóf, de akár kifli alakúra is, tehetsz rá fűszereket, sózhatod, cukrozhatod, adhatsz mellé köretnek hasábburgonyát, de igazából, ha libamájjal, vagy szarvasgombával töltöd, az sem segít rajta sokat. Még színezheted is. A szag mégis mindent elárul. Tetszik, nem tetszik, a szar az szar marad.

...És mivel ezt egyre többen tudjuk, egyre nehezebb lesz megetetni velünk...."