Let the hammer fall vol.2 kritika:

A Gamma Ray szám eredetiben sokkal jobb volt, mert akkor még egy igazi énekes nyomta (Ralf S.)... az új verzió elég szánalmasra sikeredett. A többiről:
- a magyar szekció szvsz elég vegyes képet mutat: Kalapács és a Macskanadrág meglehetősen egyszerű zenét hozott, a Dying Wish és a Neck Sprain elég jó, bár nem túl eredeti, a Pokolgép kellemes meglepetés (nade Pokolgép-e?), a Without Face-től viszont nem tudom miért vagytok elájulva, az énekhang (főleg a női) engem nagyon irritál.
- "hagyományos" metalt játszó zenekaroktól nyilvánvalóan egy jobban sikerült számot választottak a kiadók (Metalium, Andi Deris, Brainstorm, PC 69), a Destruction meg nosztalgia.
- legjobb a Borknagar, egyértelműen...és érdekes, az úgymond klónok is tetszenek (To die for - HIM, Heavenly - Gamma Ray)
- a Shadows' Fall-tól több számot kellene meghallgatni, a King's X pedig nekem nem jön be (bocs).

+ kár, hogy az új Nightwishről semmi hír (se a kazettán, se az MHH-ban, pedig már Supertzar kedvencei között szerepelt - milyen a lemez?)
Jöhet a következő válogatás, üdv:

a libertine