AOTD on

Scorpions - Blackout (1982)

Némi túlzással a Maiden, Priest vonal soha nem tett alapvető engedményeket a kor bombasztikusan slágeres, mainstream rádióbarát irányaiban. Más csapatok meg karcosan markáns előzmények után organikusan felvették a 80-as évek üde, laza, könnyed zenei fősodrát és abban is úgyanúgy érvényesíteni tudták tehetségüket mint a korábbi dolgaikban. A tengerentúlom a Van Halen-t lehet megemlíteni egy ilyen zászlóshajóként, itt európában meg a Scorpions volt egyik monunentális hasonló Battleship. Ha megnézünk egy korabeli filmalkotást annak nagyon jellegzetes, full kellemes zenéivel, rögtön helyben vagyunk az uralkodó életérzéssel kapcsolatban. Nem véletlen hogy olyan mai(de abba a korba helyezett), nagysikerű mozgóképek is szinte tobzódnak az ezekből a zenékből áradó orgazmus faktorok kiaknázásában( pl a Strangers Things : Kate Bush -Runnig Up That, Metallica stb). Mindenesetre a Scorpions úgy unblock az egyik legdefinitivabb 80-as évek zenévé nemesült mára mindenféle tekintetben. Könnyed és laza lett, félelmetesen bombasztikus és fülbemászó ugyanakkor ezzel együtt is képes volt megtartani alapvetően energikus rock-metal gyökereit. Az egyik legszebb példa minderre a Blackout album, melyet én speciál nagyon szeretek, mert egységesen erős(mégha talán akkora giga-mega slágerek nem is jellemzik mint néhány más albumukat) és az izlésemhez remek arányban vegyíti a fenti koktél elemeit. Csodálatosan úsztatnak, utaztatnak a gitárok. Meine elementáris adrenalinbomba, ugyanakkor egy lírai poéta is egyszemélyben. Biztos találhat, aki nagyon akar itt is hibapontokat, de most három nap, naponta többszöri végihallgatás után elmondhatom, hogy talán még jobban sikerült megszerettem mint valaha. Úgyhogy szvsz a maga nemében tökéletes.

10/10

AOTD off